Kíváncsi vagyok, hogy ki, hogyan kezeli a mostani helyzetet? A megszorítások, a korlátozások, az ismeretlentől való félelem, vajon másokban is a tehetetlenség érzetett, és esetenként pánik hangulatot kelt? Mit tesztek, amitől erőre kaptok?

Én nem Mo.n élek, itt semmilyen korlátozás nincs.

Én nem is gondolok erre. Ha a médiábol nem látnám,hallanám szerintem napokig eszembe se jutna.

Én se élek Mo-n, viszont itt voltak nálunk tavaly a legszigorúbbak a korlátozások Európán belül (Írország). Mi a nyarat se kaptuk vissza úgymond, március óta maximum kicsit lazítottak a korlátozásokon egyszer-egyszer 2-3 hétre, de sose oldották fel őket teljesen és itt volt a leghosszabb a lockdown (most is abban vagyunk).

Utálom, unom, szeretnék már utazni, szeretnék már hazamenni és meglátogatni a barátaim, szeretnék már koncertre menni, de aztán mielőtt elmerülnék az önsajnálatban akkor eszembe jut, hogy mennyire szerencsés vagyok még így is, hogy a munkám, megélhetésem nem érintette az egész, hogy jól vagyok és a szeretteim is, hogy így is vannak olyan hobbik és tevékenységek amikben teljesen el tudok merülni és amik fel tudnak tölteni. Amikor szembesítem magam azzal, hogy csak azon tudok picsogni, hogy nem mászkálhatok szabadon, akkor azért átértékelődik a dolog. Rugalmas és teherbíró ember vagyok, szóval ezek max pillanatnyi frusztrációk, általában nem stresszelek olyan dolgokon, amiken nem tudok változtatni.