Széttörték az álmom, nem tudom mit kezdhetnék, nagyon magányos vagyok?
Sajnálom, én is átéltem ezt egy kicsit más formában. Szerintem attól még, hogy most nem vettek fel, az nem azt jelenti, hogy soha nem is fognak. Ha neked ez tényleg annyira fontos, akkor küzdj érte, dolgozz magadon. Keress más területet, amiben jól érezhetnéd magad. Biztos sok minden van, amiben jó lehetnél, közben a másik álmodért is dolgozhatnál. Miért akarsz katona/ rendőr lenni? Amúgy ez csak egy ember véleménye, biztos fog jönni más lehetőség, ne add fel. Esetleg elmehetnél egy pszichológushoz, ők is emberek attól még nem vagy bolond, csak meg tudnál többet magadról, dolgoznál magadon. Kívánom, hogy elérd a céljaidat.
Ui: Egy jó katona soha nem adja fel.
nézd, én is vadászgéppilóta akartam lenni... aztán lett egy szemüvegem meg egy gerincferdülésem. kapard össze magad és keress új célt magadnak.
illetve te először menj el pszichiáterhez, mert ha nem felelsz meg a pszichés alkalmasságin, ott valami nagy gond lapul...
Nem Te vagy az egyetlen. Én diskalkuliás vagyok és nem lehetek rendőr, sofőr lettem aztán tompalátó vagyok 3 év múlva elveszik a jogsim,sőt elvileg le kellene adnom. Túl laza volt a doki aki vizsgált..
Egyetemre nem vettek fel mert töri szóbelit elrontottam mert dadogni kezdtem majd benyögtem Trianonnál, hogy Felvidék Szlovákiához került 1920-ban. Jaja, jól olvasod.
Amibe belekezdek azt elrontom, vagy nem felelek meg.
Maximálisa megértelek, nem vagy egyedül.
Köszönöm a válaszokat.
Az a baj, hogy először én is arra gondoltam, hogy ha mentálisan és lelkileg rendbe jövök, akkor újra megpróbálom. De amikor a kiértékelésen a nő azt húzta be, hogy "nem alkalmas", nem azt, hogy "jelenleg nem alkalmas" vagy, hogy "fenntartásokkal", akkor nem kicsit szétestem. Pedig, ha a kiképzésre elmehettem volna és max nem adnak semmi veszélyes dolgot a kezembe, lehet, hogy erősödtem volna annyit. Ha meg nem, még mindig ott van, hogy nem engednek tovább a 6 hónap után. De ha már a kiképzésre sem engedtek, akkor nem hiszem, hogy bármi esélyem is lenne valaha.
Sehol máshol nem tudom elképzelni az életem. Csak a szabadságot szerettem volna és a hazát szolgálni, egy olyan csapathoz tartozni, ahol a bajtársiság mindenen túlmutat. De egy esélyt sem kaptam. Mindegy is, nem őket okolom, a katonapszichológus nyilván jobban érti az egészet, mint én magam. Most még rosszabb minden, a reményt is elvesztettem, az egyetlen, ami eddig éltetett, amitől azt éreztem, talán fontos lehetek még az életben, talán lesz értelme a kicseszett szar életemnek. Mindegy is, az én hibám, hogy ilyen elcseszett vagyok. Majd lesz valami. Vagy nem. Nem tudom.
Köszönöm, hogy írtatok.
"kiképzésre elmehettem volna és max nem adnak semmi veszélyes dolgot a kezembe"
nagyon szeretnél valamelyik testülethez tartozni, de a kiképzésről sincs ötleted se... bajban is lennénk, ha ilyen mentálisan instabil embereket képeznének...
A rendőrség pl nem a bajtársiasságról szól; meg nem a filmekről.
jobb ha kimaradsz belőle.
A rendőrség egy paródia, párom volt felvételizni az erőnlétin, mesélt pár dolgot... neki sem sikerült, akkor nagyon letörte, már a mai napig hálásak vagyunk érte.
Lehet, hogy nagyon általános duma, de "nem véletlen nem sikerült".
Szerintem nem veled van a baj, ne agyalj azon amit ott mondtak. Te tudod, mire vagy alkalmas, nem ők.
Alkalmas vagy, csak nem erre a képmutatásra, amit manapság a rendőrség csinál.
Egy pszichológushoz menj el, hogy tiszta legyen minden azért, és hogy segítsen.
Üdv!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!