Hogyan törődjek bele, hogy egyedül fogom leélni az egész hátralévő életemet?
Immár 30 évesen, és jó pár éve egyedül, már jócskán túl vagyok azon, hogy elkezdjek barátkozni a gondolattal, hogy nem lesz már soha senkim. Viszont, akármennyire is hozzászoktam az egyedülléthez, időről időre úrrá lesz rajtam a leküzdhetetlen emberi tényező: egy másik utáni vágy. Évek óta nem értek hozzám, de még csak rám se néztek. Nem mondanám magam kifejezetten rondának - mondom ezt úgy, hogy elég kicsi az önbizalmam -, de sajnos eljárt már felettem az idő, és ami még 8-10 éve bejött esetleg néhány lánynak, az mára már egyáltalán nem érdekes és vonzó. Sokat változott a világ, én viszont nem alkalmazkodtam, megmaradtam önmagam, hű önmagamhoz, mert sosem akartam olyanná válni, amilyen nem akarok lenni, amitől minden pillanatban undorodnék, csak azért, hogy szeressenek.
Tehát olyan emberek véleményére, beszámolóira lennék kíváncsi, akik hasonló cipőben járnak, vagy már jóval előrehaladottabb állapotban vannak, mind korban, mind felfogásban a magány elfogadásának állapotában, és sikerült legyőzniük az időnként feltörő vágyat, anélkül, hogy belebolondultak volna. Már ha ez lehetséges.
Trollok, légyszi, ne túráztassák magukat.
Akkor nincs más lehetőség, benned van a hiba...
Ne haragudj, de több ötletet, tanácsot is írtunk, te már próbálkoztál, jártál több országban. Egyszerűen, akkor neked kell nyitni vagy változni...
8. vagyok. igen, pont ez a problémád, hogy azt gondolod, te mindent megtettél, közben ez nem létezik. akkor tettél meg mindent, ha eléred a célt...ja tudom, ez is ilyen életbölcsesség.
én is ugyanebben a helyzetben vagyok, az elmúlt 5 évben 2 ismerősöm volt egymás után, akikben megbíztam, de nem kellett volna. most itt voltam egyedül, úgy éreztem senki nem segít, mert leszarja. közbe rohadtul nem. egyik korábbi ismerősöm sem kezdett el pátyolgatni. rávilágított arra, hogy ne a múltba kapaszkodjak, hanem értékeljem át magamat. és máris vannak eredmények. mindkét ember egy kicsit alacsonyabb szinten volt lelkileg, mint én, és beletörődtem abba, hogy nekik tudok segíteni, amit majd meghálálnak.
csak ez mind addig fog tartani, ameddig rá nem ébreszted őket arra, hogy ők is lehetnek többek, ha többet foglalkoznak az önfejlesztésükkel. és ennyi...sikerült is nekik, így viszont már én voltam az alacsonyabb szinten, találtak jobbat, mert kényelmes voltam.
ha akarok valamit, nekem is fejlesztenem kell magam folyamatosan és karbantartanom a lelki dolgaimat. nincs olyan, hogy én már elég jó vagyok, aztán várom, hogy jöjjenek az emberek.
"Hogyan törődjek bele, hogy egyedül fogom leélni az egész hátralévő életemet?"
Nem feltétlen biztos, hogy egyedül fogod letölteni, de mindenképp készülj fel erre mentálisan, hogy ne szenvedj.
Pont úgy kell ebbe is beletörődni, mint bármi másba, amire vágyik az ember, de nem kaphatja meg. Amit te nem kapsz meg, az egy nagyon erős szükséglet. A szükséglet megvonása szenvedéssel jár, a szenvedésben pedig az ember ha tudatos lelki munkát végez, megerősödhet. Sajnos, neked a sors ezt szánta, de lehetőség is rejlik benne, akármennyire nem kívánatos is, logikusan ezt érdemes kihasználnod. Ezért van, hogy egyes emberek böjtölnek, mert az éhség ugyanúgy szenvedést okoz, de az ember amíg átmegy azon, tudja, hogy az éhségtől szenved. Nem történik vele fájdalom, kár, tudja, hogy később kap enni, de az elméje mégis azt sugallja neki, hogy szenvedés és rossz van. Amikor ezt csinálják, akkor el tudnak vonatkoztatni az elméjüktől, ami azt mondja, szenvednek, de közben tudják, hogy mégsem. Így lehull a lepel a fájdalom valóságosságáról.
Nálad ugyanez van, a nőkkel / vagy férfiakkal, nem jött le az írásodból, melyik vagy.
Én szélsőséges módon végzem ezeket elvileg, de a helyedben is ezt tenném. Mantráznám magamnak, hogy nem lesz senkim. Akármennyire vágyom rá, nem lesz, nem lesz, nem lesz. Egyedül leszek. Direkt belökném magam ebbe az állapotba. Valószínűleg negatív érzelmi hullám, depresszió is átsöpörhet, de egy percre sem vígasztalnám magam, hogy de azért mégis lehet. Olyan, mint a drog. Elvenném magamtól, és nem adnék sose, egy kicsit se belőle, mert akkor a sóvárgás továbbra is fennállna.
Megvárnám, míg ez a nagy érzelmi kín, elvonási tünet átmenne rajtam, s ahogy ismerem az elmét, ez meg is valósulna idővel. Egyébként ezt a gyakorlatot már végeztem magamon, és nagyon szeretem.
A helyedben, ha nem volna egyértelmű, sok filozófiai szöveget olvasnék erről. Valójában veled sem történik semmi kár, csak egy vágyad nem teljesül, mégis szenvedésen mész keresztül. Nagyon nagy eredményt lehetne elérni, ha komoly munkát végzel lelkileg magadon.
16 kommentig kellett várni az első értékelhető hozzászólásra. Meg is kapta a leszavazásokat. :D Az én pipám kicsit felhozta.
Egyébként én is többnyire ezt a gondolkodásmódot alkalmazom, legalábbis próbálom. Mások emiatt pesszimistának vagy negatívnak mondanak, de szerintem ez csak színtiszta realizmus. És azt senki sem tagadhatja, hogy jobb kellemesen csalódni, ha már lemondtál valami megvalósíthatatlanról, mint irreálisan nagy vágyakat követni, teli fals pozitivitással és optimizmussal, melyet a média plántál az emberbe manapság, és a végén jön a várható pofára esés. Pont a megalapozatlan magabiztosság és optimizmus az, ami depresszióba dönti az egyént, mert ami nem megy, azt igenis nem kell mindenáron, ökölbe szorított kézzel erőltetni, akarni. És mindebből még mindig nem következik az, ahogy az ember nem marad nyitott a váratlan meglepetésekre, bár ezt a nyitottságot olyan mélyen el kell ásni, hogy egy kicsit se zavarjon a teljes lemondás iránti küzdelemben. Nem tudom, ez lehetséges-e, és nem maradna-e ott mindig zavaró tényezőként, "kisördögként". Talán erről a hírekbe bekerülő papok tudnának mesélni..:D
Ami azt illeti, elég sok filozófiai szöveget olvasok. Épp most fejeztem be a Szerencsétlenségeim történetét Abélard-tól, amelyben a középkori filozófus nagy valószínűséggel egy képzeletbeli barátjának, mintegy retorikai fogásként, címezve beszéli el életének nagy részét. De a képzeletbeli barát lehet a mindenkori olvasó is, akár én is, akit Abélard bátorítani akar, akibe erőt akar meríteni, mert vele aztán tényleg minden megtörtént, ami emberrel sorscsapás megtörténhet. :D Pl. nem sokkal azután, hogy megtalálta élete szerelmét, kasztrálták, és hátralévő életüket külön, egymástól nagyrészt elzárva kellett leélniük. A szerelmük csak a méltán híres levelezéseikben élhetett tovább. Sajnos én még nem tartok ott, hogy - csak jelképesen - kasztráljam magam, és mintegy szerzetesként, az emberektől (nőktől) valódi elvonultságban (elsősorban nem is mert így akartam, mivel a sors nem döntés kérdése) éljem le az életem. Azt is mondják, hogy az idő is sokat segít, de szerintem nem mindegy, hogy közben mi marad meg belőlünk, vagy mivé válunk. Tehát az utolsó bekezdésedet korrigálnám én azzal, amit végülis te is leírsz, hogy komoly munkát kell végezni lelkileg, ha nem akarom, hogy kár történjen.
Kár ezért mindenki mást lepontozni. Csomóan írtak, de te képtelen vagy a 16-oson kívül bárkivel egyetérteni, ezek szerint vagy 10 válaszoló látja rosszul a helyzetet, te jól. 👏
Pszichoterápián még nem gondolkoztál?
"Kár ezért mindenki mást lepontozni."
Azt pontozza jól, akit ő hasznosnak tart. Miért lenne "kár" lepontozni azt, akit nem tart hasznosnak?
Kérdezőnek:
Gondolom te már tudod a választ magadnak, csak kíváncsiságból írtál ki kérdést, hogy megnézd, ki az aki eljutott e arra a szintre e probléma megoldásában, amiben te is, vagy akár tovább.
"ez csak színtiszta realizmus."
Igen. Ez a legjobb szerintem. Negatív vizualizációnak hívják a sztoikusok. A valóságra felkészülsz, mielőtt megtörténne, s így nem érhet meglepetés a rosszat illetően.
Ez off topic, de amit sajnálok, hogy teljesen értelmes ember vagy, s bár nem tudom hogy intim kapcsolatban hogy viselkedsz, mennyire tudsz szeretni, de ha egy nő olyan szöveget tudna írni, mint amit te ideböktél, leesne az állam. Annyira nem értem, hogy létezhet, hogy te neked nincs senkid, a 14 éves lány akivel múltkor beszéltem, egyszavas ékezet nélküli üzeneteket ír, és leírta, hogy már 4 felnőtt férfival is szexelt, akik harmincasok voltak. Bár sokat olvasok a társadalmi jelenségekről, hogy a két nem helyzetei hogyan változnak a szexpiacon, de valami nagyon el van csúszva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!