Ugy erzem, mindent elrontottam. Keptelen vagyok javitani onmagamon. Mit erdemes tennem?

Fiu vagyok, hamarosan 17 eves. Gimnazista, kollegista. A multam eleg erdekes - mindig is boldog gyerek voltam, de az iskolaban elkezdtek csufolni, es utalkozni felettem. 14 evesen depresszios lettem emiatt, a kornyekemen egy baratom sem volt.

Nem mondtam el a szuleimnek, hogy rossz az iskola. Utaltam onmagam, es a depressziohoz szorongas is tarsult.

Tavaly szeptemberben lettem kozepiskolas, kollegista is egyuton. Emlekszem, bekoltozes elotti nap utolso estejen nyiltam meg nekik a helyzettel, alig birtam erthetoen elmondani mindezt, a siras miatt.

Azota javult a helyzet, februar kozepe ota mondhatni teljesen elmult a 2 even at tarto depresszios idoszakom. Egyik naprol a masikra, csodalkozok is, hogy sikerult. Neha meg mindig marcangol a tudat belulrol, es elojon az onutalat, es a "senki sem szeret" erzes. Viszonylag sok baratra tehetek szert a kollegium es gimi altal, de van egy baj ... Egyaltalan nem birok onmagam lenni elottuk, vagy csak nagyon ritkan. Szorongok, es kinosnak erzem magam. Mintha egy teljesen mas ember lennek. Pont emiatt is tudok nehezen veluk kommunikacioba eredni. Neha totalisan extrovertalt vagyok, jo kedvem van, es emberekkel akarok lenni, neha pedig letort, szomoru, faradt, eletkedv nelkul.

Van egy lany, aki tetszik. Az evfolyamtarsam. Egy barati korben vagyunk, van is esely arra, hogy talalkozzunk. De o eleg ismert a kornyeken, szinte barkit megkaphatna. Es pont en - egy szerencsetlenseg - estem bele. Egyaltalan nem vagyok a kulsommel megelegedve. Undorodom a testemtol, kb egy eve eveszavaros vagyok. Nyaron igyekeztem "glow up-olni", es sokan meg is dicsertek, hogy megvaltoztam kulsoleg. Akarhanyszor belenezek a tukorbe, tok elegedett vagyok magammal. Aztan pedig meglatok egy rolam keszult kepet, es szembesulok azzal, hogy az emberek elott milyen undoritoan nezek ki. Mert ugyebar az az enunk amit a tukorben latunk, nem az az enunk, amit az emberek valojaban latnak. Emiatt tokre onbizalomhianyos vagyok, pedig belulrol tudom, hogy valtoztathatnek. Es szeretnek is, csak en nem latok valtozast, akarmit is teszek ...

A kornyekemben rengeten helyes srac es szep lany van, mindig veluk hasonlitom magam ossze. Es mindig arra jutok, hogy undoritoan nezek ki hozzajuk kepest. Karikas a szemeim, gornyedt vagyok, hajam nem all sehogyan sem, es baromi vekony vagyok. Irigyseget erzek, olyan akarok lenni, mint ok. El akarom fogadni onmagam, es a kulsom, de megis hogy tegyem, ha nem tetszik az, amit latok?

Hetvegente itthon mindig probalok uj hajakkal kiserletezni, de egyszeruen mindenhogyan csunya vagyok.

Pont ma sikerult egy kicsit irnom a lannyal, aki tetszik. Es elegge furan viselkedett, mig en egy kedves uzenetet irtam neki, o azt teljesen figyelmen kivul hagyta ... Ami miatt elkezdtem szorongani, es sirhatnekom volt.

Szuleim tudjak, hogy nem vagyok olyan jol belulrol, de mindig elviccelem ezt elottuk. Ha pedig valoban megnyilok, akkor sem csinalnak vele semmit, pszichologushoz sajnos nem jarok, pedig baromira szeretnek.

Egyebkent jo tanulo vagyok, sok idot fektetek az iskolaba, de szeretem elengedni onmagam. Neha eljarunk a barati korunkkel inni, akkor tokre elengedem magam, es kommunikativ vagyok. Legkozelebb jovoheten kellene mennunk, es a kiszemeltem is jon velunk minden bizonnyal. Azt terveztem, hogy majd ott elkezdek vele tobbet beszelgetni, mert az iskolaban nem nagyon szoktunk. A kozelebe akarok kerulni, azt akarom, hogy szeressen. Igazabol ugy erzem, hogy csak akkor tudnek lelki oldalrol rendbejonni, ha o mellettem lenne. De igy, hogy ma elegge felresikerult a beszelgetesunk, fogalmam sincs, hogy milyen lesz szemelyesen kint inni. Felek, hogy tul sok vagyok a szamara, pedig csak nagyon ritkan szokunk irni egymassal. Felek, hogy tetszik neki valaki. Nem birnam ki, ha elutasitana engem, mert valojaban nagyon szeretem, es ugy erzem, hogy csak o tudna nekem segiteni.

Nagyon zavar a kulsom, ugy erzem, mindenhol en vagyok a legundoritobb. Belulrol is elegedetlen vagyok magammal, egyre tobbszor jon elo a depressziv hangulatom az elmult idoben. Nem tudom, mit tegyek ...