Valaki ilyen élethelyzetben indult már el? Sikerült a másik életét elindítani?

Lassan 2 éve kezdtem el a futást szabad téren, már 30 perceket lenyomtam rendszeresen, ennek viszont az jó egészségemen kívül nincs értelme, ha Én emberi kapcsolatokat szeretnék szerezni.

Konditerembe járni egyes egyedül pedig nekem biztosan nem menne, mert szégyellném magam és nagyon kellemetlen volna, ha rám szegeződnének a tekintetek.

Én ezt nem bírnám ki és egész egyszerűen kb kiszaladnék onnan.