Valaki ilyen élethelyzetben indult már el? Sikerült a másik életét elindítani?

Arról van szó, hogy a testvéreim mellett érzem a társas magányt és ezen, amíg együtt élünk nem hiszem, hogy lehetne változtatni. Túl sok ideje élünk együtt.

Már három hónapja érzem ezt a magányt, meg azt is, hogy így mi értelme van az életemnek. Nagyon sokat sírok és iszonyatosan szenvedek. Nagyon érzékeny vagyok a legkisebb rossz emberi megnyilvánulásra az irányomba. Másfél éve futok, abbahagytam. Egy-két hobbim is volt, de azok sem érdekelnek már és igazán semmi mást nem csinálok, csak dolgozom.

A jövő héten megyek egy pszichiáterhez és én már csak abban bízom, hogy Ő segít és el tudok indulni valamerre, ha persze egyáltalán ezt helyeselné, de addig ilyen állapotban nem merek, nem tudom megtenni.

#8 173cm/78kg

Erre sem nehéz választ adnom, mert a lányoknál sincs semmiféle sikerem, pedig hébe-hóba szoktam próbálkozni, de sajnos úgymond kifogytam a lányokból is.

Nem tudom mitévő legyek vagy hogy honnan kezdjem el újra megint..ötletem sincs