Ideje elköteleződni, de nem akarok?
26/L
Olyan korba értem, hogy ideje lenne valaki mellett megmaradnom. Nem sok kapcsolatom volt korábban, nem is akartam hogy őszinte legyek.
Szeretem hogy nem kell időt szánnom másokra, nem kell a másokkal történt dolgokat a fejemben tartanom, nem kell kompromisszumot kötnöm, anyagilag sincs szükségem senkire, és 1 emberen kívül az életemben nem is érzem azt hogy kedvelnék bárkit is úgy igazán. (Egyébként a barátságaim is elég felszínesek, eljárkálni jók, de sosem beszélnék meg velük semmi komolyabb dolgot.)
Félek hogy mégis választok magamnak valakit aki mellett ott maradok, de nem tudom bírni fogom-e lelkileg. Nem tudom képes leszek e valakit befogadni az életembe, mert sosem éreztem azt hogy valami kötelezettséget vállalnék egy kapcsolattal, de ilyen korban már nem 'szórakozhatok' a másikkal.
Nem tudom mit tegyek..
Ha valaki megkérdezné mit akarok, nos.. egyértelműen nem akarok kapcsolatot,
de szeretnék olyan ember lenni aki akar.
Hogy változhatnék meg?
Ha valakinek nincsenek mély érzései, az szerintem már pszichiáterre tartozik, de természetesen lehet pszichológussal is szórakozni időtöltésként.
Ha jól funkcionálsz az életben, senkit se teszel tönkre, és csak társadalmi elvárások miatt akarsz társat, akkor szerintem ne csinálj semmit.
Minek?
A másik ember csak szenvedne melletted. ez miért kell?
Ha úgy érzed, hogy találtál olyan valakit, aki jó, és úgy érzed, meg tudsz maradni mellette, ő is akarja - s habár kételkedsz magadban, maradj.
Ha majd úgy érzed, nem bírod és le akarsz lépni és lelépsz, nem vele szórakozol. Csupán nem ismerted magad, és úgy érezted, ez így jó lesz, esélyt adtál neki. Ne félj attól, hogy bevállalj dolgokat és belemenj, mert akármi történik, kiléphetsz belőle. Igaz, hogy energiát fektettek bele a másik emberrel a kapcsolatotokba és terveztek, de ilyen vagy, ez van, el kell fogadni. Így tudsz haladni.
aki szerelmes, szereti a másikat de a másik nem képes mély érzésekre, azt megérzi az ember. Felnőtt emberekről beszélünk, nem színházról.
Szenvedés olyannal lenni, akit egyoldalúan szeretünk. akkor is, ha a másik udvarias és tud alkalmazkodni.
Egy párkapcsolat nem csak lakótársi viszony.
jaj pedig ezt elég sokan fogják kérdezgetni, viszont nem nekik szülsz gyereket, hanem magadnak + nem nekik választasz párt, hanem magadnak.
próbálj meg nem a külvilágnak élni.
nem az a baj, hogy sok ilyen ember van, hanem az a baj, hogy családot alapítanak, mert KELL.
Nem, nem kell. sőt nem szabad.
8as vagyok.
Azért kérdezik folyton, mert a nagy többségnek ez a normális, és alapvetően egy nagyon jó dolog, az élet egyik fő mozgatórugója. Szerelem, párkapcsolat, házasság, szex, gyerekek. Így megy az élet.
Az én gyerekkorom katasztrófa volt. Apu alkesz, és jó formán az egész fiatal éveim lelkiterrorban teltek, szorongással félelemmel. Se apa, se férfi minta nincs előttem. Azt se tudom jóformán mi az a család, vagy párkapcsolat. A sebeket mai napig nyalogatom, de képtelen vagyok normális emberként funkcionálni a lelki bajok sokasága miatt. Mivel az én életemet tönkretették, nem vagyok hajlandó egy feleség, vagy a leendő gyerekeim életét tönkretenni már születésüktől fogva a sajátommal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!