Mit kezdjek az életemmel, ha nem akarok élni, de félek az öngyilkosságtól és semmihez nincs kedvem, de félek a hajléktalanságtól?

Ez telibe ismerős. Habár ezen már túllendültem valamelyest. A gyűlölet megmaradt, de már semmi nem érdekel. Ha holnap fogja valaki és arcon vág, csak mert azért, hát tegye. Majd elmúlik az is.

De ez csak azért van így, mert legalább 1 dolgot elértem. Mégpedig, hogy egyedül lakom egy albérletben, viszonylag tűrhető környéken és körülmények közt. Majdnem 30 évesen sikerült ezt elérnem.

Segítségem viszont nincs. Ha bármi baj üt be, akkor azt vagy megoldom egyedül, vagy vége a dalnak. Utcára ugyanis nem megyek, akkor inkább tényleg a halál, már csak büszkeségből is.

Szerencsére van egy normális szakmám, van félretett pénzem, szóval ilyen téren talán nem kell annyira félnem.

Viszont minden más téren egy rakás hulladék és értelmetlen vergődés az egész. De már ahhoz is kimerült vagyok, hogy érdekeljen.

Próbálom a munkámmal kitölteni a napjaim, meg a napi teendőkkel, esetleges ügyintézéssel és boltba járással. Aztán itthon meg vicces baromságokat nézegetek, meg iszom 1-2 pohár sört (vagy nem, épp milyen kedvem van), aztán úgyis aludni kell már és kezdődik elölről.

Hétvégenként meg nem ritka, hogy céltalanul nekivágok a városnak, és sétálok vagy 8-10 km-ert a folyóparton, meg véletlenszerűen megválasztott kis utcákban. Értelme nincs, de legalább elfáradok.

Vagy ha nem megyek sehova, akkor alszom amennyit csak tudod. A semmi állapotát szeretem a legjobban.

Azért kérdeznek rá te szerencsétlen, mert a kulcsszavak között ott a péniszméret és a szűz kifejezés is.

Egyébként ismerős a helyzet, csak nekem elég nagy...

Nekem a munka segít. Olyan szakmát találtam amiben jó vagyok, élvezem, szeretem csinálni. Ez kompenzálja, hogy az életem gyakorlatilag minden más területén évek óta durva mélyrepülésben vagyok.

Milyen életről beszélsz? Félsz attól, hogy megöld magad, ezért magáról az életedről mondasz le.

Ha reménykedsz abban, hogy nem kelsz fel, akkor vegyél be pár pirulát és igyál rá egy kakaót. Ha az aggaszt, higy senki se fogja észrevenni, hogy meghaltál még mindig leugorhatsz egy ház tetejéről. Persze azért annak szar lesz, aki az agyvelődet fogja takarítani.

Fingom sincs, hogy mi a szándékod ezzel a kérdéssel. Barátkozz meg a halállal. Majd akkor el tudod dönteni, hogy tényleg meg akarsz halni, vagy élni szeretnél. Menj el, keress egy erdőt ahol védve vagy minden hatástól. Legyenek a barátaid a nyulak, tölgyfák meg a vaddisznók.

De annak, hogy nem is vagy hajlandó kockázatot vállalni, semmi értelme nincs. Önként választasz egy olyan dolgot, ami talán rosszabb mint a legnagyobb félelmeid.

Nem akarok élni, de félek az öngyilkosságtól. Semmihez sincs kedvem... Mintha csak én tettem volna fel a kérdést! Igazából akarsz élni. Mert mindenki akar. De nem így. Szerintem ez a lényeg. Nem érzed jól magad, mert úgy érzed hogy semmit sem te irányítasz az életedben. Hogy nincs hatalmad se képességed hogy jobbá tudd tenni az életedet. Én is ezt érzem. Egy idő után ez a terhelő érzés keserűséggé érik meg, elkeseredünk, és ezért nem akarunk élni, idézőjelbe téve azt hogy nem. Ha elhagyod a nem szót, akkor ott marad az, hogy akarok élni! Vagyis, akarsz élni! Én is akarok élni, bár ugyanezeket érzem, mint amiket kiírtál. Viszont állandóan dédelgetem, édesgetem magamban az öngyilkosság gondolatát. És azon gondolkodom, hogy hogyan kéne.. hogy ne éljem túl ugye, de ne is szenvedjek sokat. Akarunk élni de nem így ahogy most!

Amúgy is nyilván azért tetted fel a kérdésed, hogy megoldást keress erre a lehetetlen állapotra. Nem tudhatom milyen gondjaid vannak. De tudnod kell, hogy egy depressziós embernek, aki ennyire le van sújtva lelkileg mint például te is, hangulatjavítóra is szüksége van. Én annyira xarul éreztem magam, hogy le sem lehet írni. Bánatos, keserű, ráadásul még erősebb öngyilkossági gondolatok kínoztak, mint általában. Azt hittem hogy a hangulatjavító egy hülyeség, ezért sokáig nem is szedtem. Az orvosommal harmadszorra sikerült eltalálni azt a gyógyszert-hangulatjavítót, ami nekem használt! Mert ugye több fajta van. És elkezdtem szedni, és pár nap múlva sokkal jobban éreztem magam! Pedig én már erős depressziós vagyok, az biztos! Szóval ha nem csak nyafogásról van szó, hanem tényleg depis vagy, akkor ajánlom hogy törekedj szakembert felkeresni. Legjobb lenne talán egy pszichiáter, mivel az írhat ki gyógyszereket is.

Egyébként az miért van hogy mindenkit és mindent gyűlölsz? Ez nagymértékű elégedetlenségre utal. Engem nyugodtan gyűlölhetsz, már hozzászoktam..

Mèg nem vagy elèg mèlyen, drágám.😌

Ha már lesz*rod az èletösztönöd...azt kell mondjam sajnos van rosszabb.