Miért gondolok állandóan az öngyilkosságra? Én nem akarok az lenni.18/L

lehet csak azért, mert letört vagy

foglald el magad, próbáld magadat olyan dolgokkal lekötni amit élvezel, amit szeretsz :)

ne gyengülj el!

Akinek a szülei odavesznek balesetben.. az nem szimplán letört... lelkileg maradandó dolog.. A múltadban lévő dolgokat kell elrendezned.. tudnod kell beszélni róluk.. hogy ne nyomjon teherként.

Van valaki közeli barátod, barátnőd? Nagy segítség lehet.. itt a nyár, szép idő.. kimozdulni és látni a szép dolgokat.. gyakran nem is kellene több mint bicajra ülni és csak menni..

Nem mondhatom szimplán mire ne gondolj.. de abban segíthetek, hogy megtaláld azt amit élvezel. A szüleid is úgy akarnának látni mint aki boldog.. és élvezi azt amivel megajándékozták.. az élettel.

F/23

Én majdnem minden éjjel a saját halálom álmodom meg a “halál“ beálltakor ébredek fel.

Ma éppen tarkónlőttek. Mivel erősen bipoláris (depressziós?) vagyok, csak azt várom álmomban (hiába hiszem valósnak), hogy mi van a halál után? De sose tudom meg egyedül a vörös szín marad meg.

De nem félek. Sajnos. Kihaltak az érzéseim.

Fogadd őszinte részvétemet.

Próbáld meg elterelni a figyelmedet. Tudom, könnyű mondani, hogy próbàlj meg nem az öngyilkosságra gondolni.. de meg kell próbálnod. Sorozatozz, olvass, jàrj el futni, bicajozni, fűzz gyöngyöt szóval csinálj bármit ami lefoglal! És persze ismerkedj, barátkozz, ilyen helyzetben ez nehéz de csak próbalkozz tovàbb és tovább.. ne hagyd hogy elemésszenek a negatív gondolatok. Próbalj meg minden apró kis dolognak örülni. Ha süt a nap az3rt, ha esik az eső akkor azért. Àztàl màr ronggyá szakadó esőben?? FANTASZTIKUS ÉRZÉS ;) persze utána egy forró fürdő nem árt, így nem fogsz megfàzni.

Őszintén remélem, hogy ki fogsz jönni ebből, össze szeded magad és újra boldog leszel. Ha minden kötél szakad és már nem birod tovabb, menj el pszichológushoz. Nem gáz ne aggódj.

Sok sikert és kitartás 😊 erős vagy, megtudod csinálni 😉

Nekem a mamám halt meg a szemem láttára öt éves koromban az egy életre szóló trauma volt, rá háromra a papám és megint háromra egy melanoma is megjelent olyan helyen a testemen, ahol nem ért nap. 11 éves koromban nagy bőrműtétem volt egy kb 1-2 forintos nagyságú jóindulatút szedtek le, hála istennek nem kellett mennem kemora meg sugárra, de félévig megfigyelésre kellett mennem.

Minden rendben volt. Egy napon megismerkedtem a legjobb barátommal, erre húsz évesen átéltem az elvesztését, a temetésén kiszakadt belőlem egy darab. Most 26 vagyok és ez a sok trauma felhalmozódott, a barátom már hat éve halott, sokat gondolok rá és volt egy időszak, amikor annyira hiányzott, hogy sok fajta öngyilkossági szándékot elkövettem, mikor nem volt otthon senki pl. a fejemre húztam egy zacskót, azt hittem elalszok, erre letéptem, vettem egy hajszárítót és fürdés közben magam mellé hajítottam, azonnal lekapcsolt a biztosíték az áram se csapott meg, a kádat csurig töltöttem és belemerültem, de az élni akarás végül kihúzott.

Már egy éve nem akartam végül öngyilkos lenni, helyette sokat dolgozok, hiszek benne, hogy ha létezik a jó isten látja a szenvedéseimet és a munkásságomat, egy napon találkozok majd mindegyikükkel, de még nem most! Van hátra vagy hatvan évem és azt boldogan akarom leélni. Hamarosan elköltözök a szüleimtől, a kötelékeket kezdem lazítani, tudom egy napon ők is meghalnak, de én még sokáig fogok élni.