Szisztok! Nagyon félek vagy inkább rettegek. Hogyan kezdjem el? Ti hogyan indultatok el és egyáltalán sikerült-e?
1-2 hét múlva albérletbe költözök egyes egyedül.
Mindenféle emberi kapcsolataim, ami nagyon csekély volt végeszakadt legalább 2 éve és szeretnék egy teljesen másik életet újra indítani tényleg a semmiből, mert az eddigi 35 évem körülbelül a nullával egyenlő sajnos:( Így ez nagyon nehéz. Ezzel nem panaszkodni meg sírni szeretnék, mert erről csakis Én tehetek tudom.
Iszonyatosan rettegek már hetek óta, de lassan meg kell hoznom ezt a döntést, ami nagyon nehéz, ha az egyedüllétem eszembe jut:(
Szerintetek sikerülhet építkeznem lassan? Az új lakásomba komolyan teljesen magányosan költöznék, nagyon gyenge lelkiállapottal, semmi emberi kapcsolattal de akkor is megteszem. Vannak terveim, sokat gondolkodok ezeken.
Minden vélemény érdekel. Aki élt már át ilyet, annak sikerült? Pszichológus segítségét is fogom kérni, mert kell a lelki támogatás Nekem én így érzem, de visszaút számomra nincsen, ennyi. Előre is köszönöm Mindenkinek az értékes válaszokat!:)
válasza:Örülj!
Egyedül lehetsz, van időd magadra! Pszichológus segit!
válasza:
válasza:Miért kell kiemelni? Kaptál rendes válaszokat.
Felnőtt ember vagy? Állj a sarkadra és csináld a dolgodat!
A többi kialakul. És tudod, kin múlik? Rajtad.
#13 Teljesen igazad van és a sarkamra fogok állni, mert aztán nincs visszaút, de képzeld azért emeltem ki, mert még több ember véleménye és esetlegesen tapasztalata érdekel.
Azt meg tényleg tegyük hozzá, hogy abszolút nulla emberi kapcsolattal nem mindenki bírja ki ezt lelkileg, ha egyáltalán mer belefogni egy ekkora mértékű újrakezdésbe.
Tudod ez kb olyan, mintha Te egy jóformán lakatlan szigeten rendeznéd be az életed, viszont tudod azt, hogy itt-ott él pár ember, akikkel valamilyen kapcsolatot jó volna kialakítani, de legbelül tele vagy kételyekkel, hogy kinek és mégis miért lennél szimpatikus így teljesen egyedül és ráadásul a gátlásosság akadályával is persze szembe kellene nézned, mert ez eddig a lehető legnagyobb lépés az életedben.
válasza:Hát nézd, én nem megbántani akartalak. Nekem az a tapasztalatom, hogy az ilyen gátlásos embereket hiába biztatja úgy az ember, hogy közben a buksijukat simogatja. Csak akkor lépnek, ha muszáj. Ezért kell nekik egy - sokszor keményebb - lökés.
Az a kellemetlenség, amit az első ismerkedési lépések vagy első kapcsolatok kialakulása okozhat benned, sokkal kevésbé fájdalmas és kevesebb ideig tart, mintha még egy hónapig szipogsz, hogy hú mi lesz velem.
És ne ilyenekre gondolj, hogy kinek leszel szimpatikus. Ezzel elvárásokat támasztasz. ADNI akarj! Keresd meg mindenkiben, hogy adott emberben neked mi a szimpatikus. Önkéntelenül is érezni fogják, hogy nem vagy elutasító, hogy jó fej akarsz lenni.
Ha pedig pörgetni akarod az agyadat mindenen, ami még jobban a visszahúz, akkor ajánlom az általad elkezdett sztorit egy belső meditációban elképzelni: ott vagy a szigeten. Építsd fel az álomkunyhódat. Kerítés nem kell, nem bánt senki. Készíts ételt. Teríts meg egy hosszú asztalnál. Kiáltsd el magadat, hogy vacsoraaaa! Mindenki jöhet enni!!! Aki közeledik, annak messziről kiáltsd oda, hogy helló, xy vagyok, nemrég érkeztem, és jól főzök! Lásd, ahogy leülnek az asztal köré. Mindenkinek ízlik a főztöd, mert szeretettel csináltad. Ők is meghívnak téged... stb.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!