Mitől lenne jobb? Erőltessük? Ti hogy indultatok útnak a babátokkal?

5 napja volt egy autóbalesetem. Nem én voltam a hibás, de az autó belecsúszott az árokba, nagyon megijedtem. Szerencsére nem esett bajom, egyedül voltam, de azóta félek, hogyha a kislányunk is ott lett volna, mi lett volna... Vagy ha komolyabb baleset történik. Sosem tudnám magamnak megbocsátani.

Egy éve van jogsim, napi szinten vezettem eddig, szinte mindenhová autóval megyünk/mentünk. Biztonságos az autóm is, és ez bárki szerint megtörténhet akármikor. Mégsem vezettem már lassan egy hete... Egyszerűen félek. Pedig sosem volt bajom a sebességgel, nem az a sofőr vagyok, aki feltartja a forgalmat, és 40-nel közlekedik. Nem ez volt rám a jellemző. A párom szerint pont most kéne vezessek, hogy megnyugodjak, ne a félelem rögződjön. Jövőhéten mennünk kéne a picivel vidékre, kettesben. 60 km, de most azon gondolkozom, hogy inkább megvárom, amíg a párom végez a munkájával, vagy rábeszélem anyukámat, hogy vigyen el minket.

Ti hogy szoktatok nekiindulni a babával? Most olyan félelem van bennem, hogy úgy érzem, még egy 10 perces út is leszívná az energiámat.