25 évesen nem dolgoztam, a lelkem romokban. Hogy álljak talpra?
Köszönöm Neked, aki elolvasod.
25 éves nő vagyok. Kiskoromban anyukám alkoholista volt. Ellopta a cuccaimat, pénzt csinált belőlük. Nekem folyton hazudozott. Este bekapcsolva hagyta a horrort mikor 8-9 éves voltam, nem főzött rám, nem takarított. Ennek az eredménye az lett, hogy 14 évesen pánikbeteg lettem annyira, hogy nyolcadikos koromban minden reggel hánytam első óra előtt, gimnáziumból nem tudtam haza járni egyedül, kísérni kellett. 2 hét alatt 8 kilót fogytam. Nem mertem emberekkel beszélni, tömegközlekedni. Kértem a tanárokat, hogy had ne feleljek, inkább írok dolgozatot.
Leérettségiztem, és 3 évet itthon töltöttem, annyira rosszul voltam lelkileg(nem csináltam semmit). Tudom, nemmentség, de sokszor azt hittem, megbolondulok, pszichológushoz, pszichiáterhez jártam, mert reggeltől estig pánik érzésem volt, kb. enni meg inni bírtam. Aztán szerencsére megszabadultam anyámtól. Apám végig mellettem volt meg a párja, segítettek, a párjával napi 1 órát telefonáltam.
Eközben 2 romboló kapcsolatba menekültem. Mindkettő megcsalt engem. A lényeg. hogy 3 év otthonlét után elmentem egyetemre, ahol rendbe tettem az életemet. Leküzdöttem a pánikot, kitűnő eredményeim lettek, prezentáltam, a tanárok imádtak, lett baráti köröm. Egyszóval helyre hoztam az életemet. Eközben volt egy beteg 90 év feletti nagymamám, aki mindennapos ellátásra szorult, reggelit, ebédet, vacsorát elé kellett tenni. A testvéreim nem segítettek, Apával és a párjával csináltuk. Volt, hogy otthon voltak tesóim, és nem segítettek, egyedül vittem NAgyit kórházba, mentőt hívtam, stb. Sajnos elhúnyt.
Azonban ezzel nincs vége. Most, hogy bejött a Covid, itthon kellett tanulnom. Azt tudni kell, hogy most Apámmal és a bátyámmal élek együtt, aki pedig mentálisan beteg. Abból áll a napom, hogy ebédet főzök, takarítok, vacsorát készítek, mosogatok. Apám elé teszem a vacsorát, bátyám, mivel mentálisan beteg, folyton jön hozzám és hülyeségeket kérdez. A másik testvérem is mentálisan beteg, de ő nem él velünk.
Szeptemberben megyek mesterre, kollégiumba. Mellette akarok majd dolgozni. De kilátástalannak látom az életemet. Nem volt eddig sem könnyű, de úgy érzem, hogy mostanra elfogyott minden energiám. Ismét félek kimenni az utcára. Barátnőim augusztusban jönnek Pestre, akkor tudok velük lenni.
Elbizonytalanodtam mindent illetően. Hogy menjek-e mesterre, ne menjek-e ki külföldre. A randik sem sikerülnek, pedig szép lány vagyok, de érzik rajtam, hogy lelkileg kivagyok. Szép és intelligens vagyok, csinosan járok, sminkelek, tehát külsőre nem látszik, de amint beszélgetek pasikkal, teljes káosz.
Igazából tudom, hogy ezt Önerőből lehet megoldani, és nem is tudom, milyen tanácsot várok, de muszáj volt kiírnom magamból a történetemet. Köszönöm, aki elolvassa, és esetleg hozzá fűz egy-két dolgot. Hideg, meleg, bármi jöhet.
Nyilván nem mindent írtam le, meg nem mindent a teljes részletesség erejével, de ezek voltak a fő mozzanatok.
válasza:5-ös vagyok újra:
Hát ismeretlenül én is büszke vagyok rátok, nemcsak rád kedves Kérdező, hanem pl. a 10-es hozzászólóra is.
Így is lehet hozzászólni egy kérdéshez, nem okoskodva, rosszindulattal tele, gúnyosan, ahogy itt sokan teszik.
Bárcsak mindenki hasonlóan gondolkozna, nem itt tartana ez a világ, ahol tart...
Szerintem is tanuljatok, képezzétek magatokat, próbáljatok ki több dolgot is, és előbb-utóbb csak rátaláltok a számotokra legmegfelelőbb elfoglaltságra, munkakörre.
Mert igéretesnek tűnik a hozzállásotok az élethez, ne savanyodjatok be, ahogy sajnos én tettem így 46 éves koromra.
Sok sikert nektek!
válasza: válasza:11-es azért hozzá kell tenni, hogy a jóindulatú hozzászólások a kérdező személyén is múlnak. Itt egy alapvetően igyekvő, az életben helytállni próbáló fiatal lányról beszélünk, akivel rossz dolgok történtek, etől függetlenül próbálja kihozni magából a legtöbbet és küzd.
Na most ezzel szemben ezen az oldalon a többség olyan kérdést rak ki, hogy rossz az élete, viszont egy fűszálat nem hajlandó keresztbe tenni, hogy jobb legyen és hát mindenki hibás, anyu, apu, a munkahely, a szomszédmarinéni, csak épp ő nem. Na az ilyet oltani szoktam, mert fel kell, hogy nyíljon a szeme. De ez a csaj normális, nem éreztem mögötte ilyesmit.
válasza:13-as:
Persze ez is igaz, de szerintem sok kérdést erősen túlreagálnak egyesek, és nekiesnek a kérdezőnek. Holott ő a kérdésével senkit nem szeretett volna megbántani, mégis belerúgnak egyesek, irigységből, rosszindulatból, vagy szimplán csak a "Tapossuk is meg a földön fekvő embert!" hozzáállással.
És mivel nem vagyunk az ő helyükben, így könnyebben tudunk ítélkezni néhány mondatuk után is.
Neki az a fontos, amit leírt, ő attól szenved, az oltogatásoknak nem sok értelmét látom.
Persze vannak olyanok is, akiken nagyon látszik, hogy valószínűleg csak saját maguk tehetnek a problémájukról, de én még ott is igyekszem inkább építő jellegű kritikákat írni, minthogy porig alázzam az illetőt.
válasza:Szia.
Régebben olvastam egy cikket a kiégettségről , amiben voltak értékes gondolatok , hogy az ember kicsit össze tudja szedni magát , ha úgy érzi , hogy már elege van.
Pl. idézett egy folyóiratot ( Parents) , amiben azt írták :,, Kezdhetnéd úgy , hogy azt feltételezed , ha kiégsz az azért van , mert jó vagy nem pedig azért , mert rossz. "
A Te erőd/időd is jórészt abban fogy el , hogy mások terheit cipeled , másokat szolgálsz ki. Szóval nem tűnsz egy önző embernek. Viszont fontos lehet kontroll alatt tartani , amit meg tudsz tenni még úgy , hogy még egészséges maradsz és nem rokkansz bele 1-2 éven belül.
Egy másik fontos dolog a kommunikáció. Ha lehet azokkal akikkel együtt élsz , hogy megosszátok a terheket , másrészt olyanokkal akikben megbízol ( barátok). Mindenkinek szüksége van valakire akinek kiöntheti a szívét. Ha van(nak) ilyen barát(aid) , akkor biztosan tudsz erőt meríteni általuk.
Ajánlanám az Istennel való kapcsolatot , a hit erejét is , de ebbe most nem mélyednék bele. Ha látsz ebben némi értéket biztosan ezt a forrást is ki tudod aknázni , hogy állva maradj.
Egy kis testmozgás is oldja a felgyülemlett stresszt , meg az is ha a betondzsungelből ki tudsz néha - néha szabadulni a zöldbe.
Ha az , hogy sok erőt és kitartást kívánok igazán segítene , akkor mindenképpen sok erőt és kitartást kívánok az élethez.
És ne add fel! Láttad a Számkivetett című filmet? Nem tudhatod , hogy mit hoz a következő hullám , ami miatt megváltozhatnak azok a nehéz körülmények , amelyek közt még ma élsz.
válasza:Szerintem teljesen rendben van az életed, nem tartasz nagyon máshol, mint a legtöbb ismerősöm 25 évesen. :) Bejutottál egyetemre, ha van ba/bsc-d akkor van minimum fél év gyakorlatod is, mesterre mész, amellé munkát keresel, segítesz a mamádnak, viszed a háztartást, tudsz főzni, van támogató családod (még ha anyukád nem is), kijössz a “mostoháddal” is.
Amúgy meg ezen kívül csinos is vagy, figyelsz magadra, a fiúk pedig figyelnek rád. Biztosan lesz majd olyan közülük, aki jobban értékel és elfogad. Próbálj ezekre a pozitív dolgokra koncentrálni, amit én most kivettem az írásodból. Nem vagy semmiről elkésve 25 évesen :)
Üdv,
Szintén 25 N, alkoholista anyával :D
válasza: válasza:Én nem igazán értem a kérdést mert szerintem már talpra álltál.
Van egy szakmád amiben elhelyezkedhet, mostmár csak minél hamarabb el kellene helyezkedni mert a gyakorlati tudás számít igazán.
Hiába vagy okos a nem jól választasz partnert úgyhogy ezen a téren még ügyesebbnek kellene lenni.
válasza: válasza:11#
10-es vagyok.
Nagyon szépen köszönjük,kedves vagy,neked is sok sikert és örömteli életet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!