25 évesen nem dolgoztam, a lelkem romokban. Hogy álljak talpra?
Köszönöm Neked, aki elolvasod.
25 éves nő vagyok. Kiskoromban anyukám alkoholista volt. Ellopta a cuccaimat, pénzt csinált belőlük. Nekem folyton hazudozott. Este bekapcsolva hagyta a horrort mikor 8-9 éves voltam, nem főzött rám, nem takarított. Ennek az eredménye az lett, hogy 14 évesen pánikbeteg lettem annyira, hogy nyolcadikos koromban minden reggel hánytam első óra előtt, gimnáziumból nem tudtam haza járni egyedül, kísérni kellett. 2 hét alatt 8 kilót fogytam. Nem mertem emberekkel beszélni, tömegközlekedni. Kértem a tanárokat, hogy had ne feleljek, inkább írok dolgozatot.
Leérettségiztem, és 3 évet itthon töltöttem, annyira rosszul voltam lelkileg(nem csináltam semmit). Tudom, nemmentség, de sokszor azt hittem, megbolondulok, pszichológushoz, pszichiáterhez jártam, mert reggeltől estig pánik érzésem volt, kb. enni meg inni bírtam. Aztán szerencsére megszabadultam anyámtól. Apám végig mellettem volt meg a párja, segítettek, a párjával napi 1 órát telefonáltam.
Eközben 2 romboló kapcsolatba menekültem. Mindkettő megcsalt engem. A lényeg. hogy 3 év otthonlét után elmentem egyetemre, ahol rendbe tettem az életemet. Leküzdöttem a pánikot, kitűnő eredményeim lettek, prezentáltam, a tanárok imádtak, lett baráti köröm. Egyszóval helyre hoztam az életemet. Eközben volt egy beteg 90 év feletti nagymamám, aki mindennapos ellátásra szorult, reggelit, ebédet, vacsorát elé kellett tenni. A testvéreim nem segítettek, Apával és a párjával csináltuk. Volt, hogy otthon voltak tesóim, és nem segítettek, egyedül vittem NAgyit kórházba, mentőt hívtam, stb. Sajnos elhúnyt.
Azonban ezzel nincs vége. Most, hogy bejött a Covid, itthon kellett tanulnom. Azt tudni kell, hogy most Apámmal és a bátyámmal élek együtt, aki pedig mentálisan beteg. Abból áll a napom, hogy ebédet főzök, takarítok, vacsorát készítek, mosogatok. Apám elé teszem a vacsorát, bátyám, mivel mentálisan beteg, folyton jön hozzám és hülyeségeket kérdez. A másik testvérem is mentálisan beteg, de ő nem él velünk.
Szeptemberben megyek mesterre, kollégiumba. Mellette akarok majd dolgozni. De kilátástalannak látom az életemet. Nem volt eddig sem könnyű, de úgy érzem, hogy mostanra elfogyott minden energiám. Ismét félek kimenni az utcára. Barátnőim augusztusban jönnek Pestre, akkor tudok velük lenni.
Elbizonytalanodtam mindent illetően. Hogy menjek-e mesterre, ne menjek-e ki külföldre. A randik sem sikerülnek, pedig szép lány vagyok, de érzik rajtam, hogy lelkileg kivagyok. Szép és intelligens vagyok, csinosan járok, sminkelek, tehát külsőre nem látszik, de amint beszélgetek pasikkal, teljes káosz.
Igazából tudom, hogy ezt Önerőből lehet megoldani, és nem is tudom, milyen tanácsot várok, de muszáj volt kiírnom magamból a történetemet. Köszönöm, aki elolvassa, és esetleg hozzá fűz egy-két dolgot. Hideg, meleg, bármi jöhet.
Nyilván nem mindent írtam le, meg nem mindent a teljes részletesség erejével, de ezek voltak a fő mozzanatok.
válasza: válasza:1. Hiába mennél külföldre, a probléma jelenleg benned tartózkodik, megy veled.
2. Egyedül megoldani nem tudod a helyzetet, keress egy jó pszichológust, aki segít feldolgozni a gyerekkorodat.
válasza: válasza:Elolvastam. Sajnálom a sorsodat, sok kitartást kívánok az életedhez. Bár nem írtad, hogy milyen szakot végeztél, milyen mesterre mennél, de én azt javaslom végezd el a mestert. Nem vagy még benne a korban, még előtted áll az élet, lesz még lehetőséged dolgozni.
Kb harminc leszek mire tényleg elkezdhetek a szakmámban dolgozni, néha elbizonytalanodom, hogy tényleg megéri-e ennyit tanulni, de folytatom, mert kitörési lehetőséget ad, és ha végül 45 évesen arra jutok, hogy mégsem ezt, vagy ebben a formában fogok dolgozni, akkor is hasznos tudást szereztem.
válasza:Huhh, nem semmi vagy valóban.
Neked is mennyi bajod van, és mégis mennyit segítettél/segítesz másokon.
Nagyon nehéz neked jó tanácsot adni, mert annyira sokoldalú vagy, hogy szerintem magadtól is megtalálod majd a kiutat ebből a helyzetből.
A párkapcsolattal kapcsolatban meg azt tudom mondani, hogy olyan pasival kellenen kezdened, aki hozzád hasonlóan lelki problémákkal küzd, ő jobban megértene téged.
De mi miatt riadnak el tőled a pasik, amikor ilyen lelki dolgokról kezdesz beszélni nekik?
Vagy ennyire látszik rajtad, hogy nem vagy rendben lelkileg, a viselkedésedből, a beszédstílusodból?
válasza:Nem kell egyedul csinalnod, nyugodtan kerhetsz segitseget. :)
Milyen mentalis betegsegei vannak a tesoidnak?
Nagyon köszönöm, hogy ilyen jószívű válaszokat kaptam Tőletek. Nagyon jól esett az összes, hatalmas örömmel töltött el, hogy ilyen kedves dolgokat írtatok.
Nos, a bátyám, bár dolgozik, tud kommunikálni, de egyrészt szociális fóbiája van, durvábban, mint nekem volt, dührohamai(szétvert egy egész ablakot), illetve sokszor egy gyerek szintjén van sajnos a gondolkodása.
A másik testvérem pedig az anyámra ütött teljes mértékben, és durvul el a helyzet.
A szakom germanisztika. Szeretem, imádom. Bár nem ez volt a fő életcélom, de szeretem.
Igazából kiskorom óta a tanulás az, ami motivál. Apukám párja mondta mindig, hogy a tudást senki nem veheti el tőlem. És ez így van.
A párkapcsolat nem tudom, miért nem jön össze. Nagyon kevés ember az, aki engem tényleg megfog. Ám amikor kommunikálok a pasikkal, sokszor nem érdeklődnek, én kérdezem őket, és meglepődnek, hogy én ilyen "értelmes" vagyok. Én nem egyéjszakás kalandot akarok, stb., velem komolyan tudnak beszélgetni, és olyan, mintha ez megrémisztené őket. De nem tudom, mi lehet a baj ezen kívül.
Nos, pszichológushoz számtalanhoz jártam, hogy a "gyerekkorom feldolgozzam", de mindegyik mást mondott, stb. Ezért jöttem rá, hogy ebből egyedül lehet kilábalni. Ha nem akarja az ember, mondhat bármit az orvos, nem gyógyul meg. a Gyógyszer meg csak a tüneteket kezeli.
Edzek is minden nap, az is segít valamelyest, de nagyon ramatyul vagyok.
válasza:Ennyi sajnálkozástól, amit írtak neked kérdező, még én is rosszul vagyok, hát még te:))))
Rengeteg sz@rból kimásztál, ez igazán dicséretes s ha már ennyire talpraesett is lettél az "edzésektől", nem hiszem, hogy a továbbiak is problémát okoznának.
Más a töredékétől káo lesz, te csak elfáradtál, ami normális.
Piszkosul előtted még az élet s ha már azt is megtennéd, hogy külföldre kimennél, annyira nem lehetsz bezuhanva magadba.
Szerintem kicsit kapcsolódj ki kedvenc ételeiddel, zenéddel...kényeztessed magad-töltődj fel s megoldod ezt is.
A barinők is feldobnak majd, hidd el.
Pasik terén meg 40éved körül kezdj aggódni;)
Kétlem, hogy hoppon maradnál sokáig kipihenten.
Mozgás feltöltődni s pihenni;)
válasza:Amit ajánlani tudok, hogy kezdj el minél hamarabb dolgozni és önállóan élni, akár lakótárssal kezdetben. Azt még mindig könnyebb lecserélni, mint a mérgező családot.
Nekem a munkában elért sikerek némileg helyre tették az önbizalmam. Bár néha így is összeomlok, de igyekszem tudatosan kizárni a kiváltó okokat és nem magamba roskadni.
Sajnos az élet valahol ilyen, akárhogy halad előre az ember előbb utóbb beüt a szar.
válasza:Büszke vagyok rád,nagyon ügyes vagy,lelki dolgaidat kéne rendbe tenni aztán még könnyebb lenne, le kell zárni őket,az összes rossz dolgot el kell mesélned valakinak aztán be kell zárni egy ládába örökre és a kulcsot jó messzire el kell rejteni.
Menj el egy kicsit nyaralni,kapcsolódj ki,gondold átt az életedet,igazából magam sem tudom hogy mi legyen?
Régebben nagyon túl gondoltam a dolgokat,most valamennyire sikerült ezen változtatnom,szerintem egyszerűen csak dönts,pl el megyek és megpróbálom a mesterképzést,az sem baj ha nem tetszik akkor szépen be fejezed.
Külföldre rá érsz még jönni,először kepezd magadat hogy ne csak rabszolgának tudj ki jönni ne legyél olyan mint sokan mások aki csak robotok. Ha van rá lehetőség akkor tanulj de ha esetleg késztetést érzel arra hogy ki gyere csak nyugodtan,de itt tényleg kell főleg egy külföldinek,nyelvet sem árt ha tudsz mert úgy kevesebb az esélye hogy áttvernek,itt sincs kolbászból a kerítés, magyar bérekhez képest többet tudsz keresni de dolgozni is kell érte,van ahol megbecsülnek de inkább sajnos az ellenkezője van,ha nem bírod a magányt akkor nagyon gyorsan haza fogsz menni ha csak nem találsz magadnak egy társoságot.
Én bírtam a magányt, legalább is azt hittem aztán el kezdett hiányozni a családom,inkább ők csesztessenek engem csak ne legyek egyedül.
Mondjuk azt hogy úgy mond én is külföldön élek mert otthon ebben a hónapban 3 napot voltam,hála a főnökömnek aki rendes csak a magán életet nem nagyon akarja megérteni hogy még azért így 22 évesen egy kevéske járna nekem is, én egyszer hol itt vagyok-hol pedig ott, leginkább Ausztria és Németországban mozgok,hidd el nekem itt is tudsz magányos lenni mert én az vagyok sajnos otthon is az voltam de legalább a családom ott volt,egyedül nem a legjobb áttélni a pillanatokat,nyelv sem megy igazán így próbára teszem magamat és a képességeimet is,jó párszor már ki akadtam be sokaltam és többször is volt pánikrohamom ahol már azt éreztem itt a vége,de valahogy hála édesapámnak túleltem telefonon tartotta bennem a lelket és segített rossz ebbe belegondolni is mint ha egy kis félelem elkopott volna most.
Mire jöttem rá eddig?
Mi a fontos szerintem az életben?
1.Egészség.
2.Boldogság,kapcsolatok, barátok,család jól tudd magadat érezni minden pillanatban,jó élményeket élj átt.
3.Anyagiak mivel éhen nem hallhatunk.
Nem keresek valami hú de fényesen,de igazából nem is érdekel,szerintem hamarosan be fejezem ezt és keresek valami rendes munkát ahol tudok majd rendes életet is élni, de addig is felfogom ezt nyaralásanak. Igazából csak hétvégén van időm úgy mond de egyedül annyira nem jó akármilyen szép helyen is vagyok, nyilván ha lenne társoság akkor már lehetne élvezni rendesen,örülnék neki ha valaki el jönne velem aztán ha van idő akkor erre arra el menni akár a tengerpartra is bár ezidáig csak el menni volt szerencsém mellett egyszer szép hely Olaszország de tudom ebben a rohanó világban senkinek sincs semmi ideje.
Sok hülyeséget írtam bocs.
Gondolom velem nincs rendben valami mert egyszerűen már nem tetszik ez az egész életesdi,nem is értem mások hogyan bírják ezt a sok hülyeséget elviselni,robotolni kell majd aludni aztán újra kezdeni az egészet és akkor nincs idő ilyeneken gondolkodni ugye bár.
Bocs hogy untatlak, egy a lényeg zárd le a dolgokat aztán lépj tovább, nekem eddig nem sikerült le zárni ezért itt toporzékolok már egy ideje de te most már zárd le ha már nekem nem megy, sok sikert és kitartást millió puszi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!