Nem féltek a jövőtöl? Hogyan birkóztatok meg ezzel az érzéssel?
Nagyon erősen életunt is vagyok, mindennap azt kívánom hogy bárcsak ne kellene még egy napot végig szenvedni.
Nem szeretem a munkámat, nem tudom hogy mit akarok csinálni vagy mit kellene kezdenem az életemmel, sose voltam még nővel, magányos is vagyok.
Próbálom a napjaimat aktívan és hasznosan tölteni de már ez sem segít.
Nem tudok csak félelemmel tekinteni a jövőre hogy sok sok évig még ez vár rám, hisz 30 se vagyok még.
"Kérdező, hány éves vagy, hogy még csak elképzelésed sincs mihez kezdj magaddal?"
Szerintem ennek semmi köze sincs a korhoz. Én már elmúltam negyven, mégsem tudom. Amire itt kereslet van, az nem érdekel. Ami meg érdekelne, azzal csak Budapesten tudnék érvényesülni, csak nincs rá pénzem. Ami volt megtakaritásom, most a pánik ideje alatt mind elfogyott. Ki tudja, mikorra lesz megint lehetőségem félretenni? Szóval én is félek a jövőtől. Mert ráadásul nőnek születtem, pár veleszületett rendellenességgel, igy a fizikai munkák jó része kiesik a lehetőségeim közül. A szexmunkákhoz meg nincs gyomrom.
#12: Tehát mégis tudod, csak félsz belevágni... Pont erről beszélek
#8
#13 nem azt írta hogy fél belevágni hanem, hogy a lehetőséget nem tudta megteremteni rá. Azért ez lényeges különbség pláne, hogy saját vállalkozásba kezd az évek kérdésem mire felfut.
#12 elmondod nekünk, hogy mi érdekelne ha tudnád csinálni?
Elmondhatom. Informatika, azon belül webfejlesztés. Online képzéseket csinálok egy ideje. De azért kellene hozzá komolyabb képzés is, ami ugye fizetős és nekem nincsenek és nem is voltak felesleges százezreim. Meg eddig nem nagyon inditottak képzéseket vidéken. Legalábbis errefelé még egy sem volt.
Egyébként igazad van. Én is azt látom, hogy nem az akarat hiányzik vidéken, hanem a lehetőség. Egyszerűen nincs választék sem oktatásból, sem munkalehetőségekből.
Én nagyon is félek. Emlékszem kb 13-14 éves korom óta mindig utáltam a születésnapjaimat. Mert sak arra emlékeztet hogy még egy év eltelt és még mindig nem tettem le eleget az asztalra.
Ugyan ezt érzem mint te. Gyerekkorom óta egy kalap szarnak érzem magam a "pihenőnapokon" amikor nem csináltam semmi "hasznosat".
Mai napig felnőtt fejjel félek. Jó barátommal beszélgettünk egyszer részletesebben erről. Mondta hogy ő teljesen nyugodt mert tudja hogy neki mindig lesz munkája, lesz lakhatása, lesznek barátai...
Én meg úgy vagyok vele hogy ez is egy felfogás. De elég keserű az élet ha csak arra hajtunk hogy a földi örömöket hajszoljuk. Én pont ettől félek. Hogy leélem az egész életem úgy hogy viszem haza a kis pénzem egy olyan munkából ami ha nem is kínzás, de mégse érzi úgy az ember hogy átfogó értelme lenne. Szabadidőmben meg az értelem és izgalom érzésének szimulálása érdekében fogyasztom más jelentéktelen szórakoztatóipari termékeit. És akkor leéltem az életem melegben, éhezés, halàlfélelem, betegség meg minden egyéb nyűg nélkül. De értelme nem sok volt, max megfigyelő voltam. Fsza...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!