Mit lehet tenni, ha szakítás után egyedül érzem magam?

Sajnos már egyébként is társas magány volt, egyébként is csak hétvégente találkoztunk, pedig csak 10 km volt közöttünk, és kocsija is volt, meg munkanélküli volt x hónapja, szóval otthon ült és semmi dolga nem volt. 7 évet voltunk együtt.

Barátnőm az sokszor 300 kmre van a pasijánál hetekig, nagy nyári programok most nincsenek (bár talán jobbik eset, mert úgysem nagyon tudnék kivel menni). Lakni anyummal lakok, ő 55 éves, aztán beszélgetünk meg kertészkedünk, de így is unalmas. Tesómhoz meg a családjához szoktunk eljárni hétvégente.

Persze így is áldottabb vagyok mint az átlag, mert van anyukám, tesóm, egy barátnőm, kollégáimmal is nagyjából elvagyok. Igazából egy velem egy szintén lévő lelkitárs hiányzik.

A párom nem volt egy nagy beszédes és lelkifröccsös ember, de mindig lehetett rá számítani... Ha baj volt, vagy mennem kellett valahová, akkor jött, kisegített. És talán emiatt érzem magam egyedül. Pedig egy talpraesett, okos lány vagyok, mindenhol megállom a helyem és mindent kikaparok magamnak. Csak olyan rossz, hogy mikor mélyponton vagy vagy összeesküdnek ellened a körülmények, akkor nincs kit hívnod...pedig azért itt van a családom.

Szerintetek mit tehetnék?

Még csak 1 hónap telt el, de úgy érzem, megrekedtem, és talán pszichológushoz kéne fordulnom, hogy helyesen tudjam ezt feldolgozni magamban.

Kinek milyen története van ilyen élethelyzettel kapcsolatban?

Köszönöm

23L