Lehet tenni valamit hogy elmúljon ez az érzés és ne érezzem magam egyedül? (Pár kapcsolat stb kifejtés lent)

Ez gyász (így nevezik annak ellenére, hogy konkrétan nem halt meg senkid, mivel egy kapcsolatot gyászolsz). Mindenkinél más és más az az idő, ami alatt feldolgozza. Lehet, hogy nálad tovább tart.

Talán érdemes lenne kicsit sűrűbb elfoglaltságot találnod magadnak, akár sport, akár valamilyen nagyobb koncentrációt igénylő hobbi, ideiglenesen még a keményebb meló is megteszi. Közben úgyis sokat fogsz még agyalni, de legalább nem fogja minden idődet elfoglalni a múlton való töprengés.

Sajnos, a feldolgozás időbe telik, viszont a jó hír az, hogy a kezdeti nehéz idők után észrevétlenül egyre jobb és jobb lesz a helyzet. Egyre kevesebbet gondolsz rá, vagy ha mégis, akkor sem lesz olyan fájdalmas. Kicsit eltávolodsz tőle (és az egész kapcsolattól), meglátod, hogy miben hibáztál, hogy ő miben hibázott. Meglátod a hibáit, már azt is őszintén el tudod mondani, hogy mit nem szerettél benne a kezdetektől és hasonlók.

Az tényleg az egyéntől függ, hogy hetek vagy hónapok kérdése. Érdemes kicsit erőltetni a társaságot is, de nem kell feltétlenül valami közeli barátságra gondolni. Spontán jövő kapcsolatok a legjobbak, pl. buszon rendszeresen egy időben egy irányba utazók; moziban többször feltűnő figurák; egy boltban az eladó(k) és ilyesmi. Nyilván béna példák, de talán érted. Nem direkt keresett társaság, hanem olyan "néha összefutós" emberek (mint pl. az Éjjel-nappal fiatalokban [Late Night Shopping - 2001.] az éjszakai műszakban dolgoző fiatalok).

Szóval az a lényeg, hogy ez a dolog nem tart örökké (bármennyire is úgy érzed). Ha pedig úgy érzed, hogy egyedül nem tudsz megbirkózni a helyzettel, akkor keress meg egy életvezetési tanácsadót, vagy egy pszichológust. Már egy beszélgetés is sokat segíthet abban, hogy máshogy lásd a helyzeted.