Normális, hogy most egyedül akarok lenni és így gondolom?

Sziasztok,

Ez egy nagyon ùj fajta èrzès szàmomra, 21èves lány vagyok,mindig is megfelelèsi kènyszer volt bennem (a mai napig),mindig tartozni akartam valahovà, de tùl sok helyre akartam tartozni,hogy mindenki szeressen de pont ezèrt sose tartoztam sehová.Mindig a magaányány volt a legnagyobb mumusom.16 èves korom óta általában mindig (hosszù)pàrkapcsolatban voltam,jelenleg is.Vidèken tanulok egyetemen,vàgytam az önállòsàgra,a vàltozatossàgra,amit most màr megbàntam.Hiányzik Pest,a règi èletem,nem talàlom a helyem,az utòbbi időben nagyon befelè fordultam,szorongtam,rossz kapcsolatban èltem,èlek,nagyon nagyon kevès önbizalommal.

De jelenleg most azt èrzem,hogy kiakarok szállni a pàrkapcsolatombòl,ès szűksègem van behùzni a kèzifèket ès ezt az időszakott magányosan,de minősègibben akarom eltőlteni.Elegem van az ivòs,bulis,áll,èrdek barátokbòl,emberekből,ùgy èrzem tùl sokat foglalkoztam olyanokkal akik valòjàban nem is szàmìtanak,mert nekik se számìtanak.Szòval most ugy èrzem egyedül kell lennem nyàron,nyelvet tanulni,sportolni,dolgozni,olvasni,kicsit magammal foglalkozni.

Ez az èrzès nagyon megrèmiszt. Normális? Ezzel a lèpèsemmel,nem maradok örökre egyedül,szomorùan???

Lègyszi adjatok tanácsot.

Előre is köszönöm.