Meg akarok tanulni egyedül boldog lenni, de évek óta nem tudok elfelejteni egy lányt, akit szinte mindennap nem tudok elkerülni. Hogy írtsam ki a fejemből?

Továbbá ez az oldal is felcs*sz idegileg. Írja valaki, hogy "Csak az az életképes egyed, aki képes utódokat nemzeni". Akkor a romák az evolúció csúcsai, a tudósok és filozófusok meg le vannak tojva?

És "aki nem tudja tútenni magát egy visszautasításon, az hogy fog boldogulni az élet nehézségeiben? Vonat alá ugrik?". Na figyelj r*b*nc, ez nem a "jaj nem kellettem egy bombanőnek" visszautasítás volt, hanem tényleg olyasvalaki, akiben megláttam saját magamat, aki majdnem ugyanolyan volt belsőleg, mint én. És más nincs ilyen. Továbbá én értékelem az életemet, te csak ne feltételezz ilyeneket, hogy csak úgy eldobom magam, hogy ezzel családtagjaimnak okozzak szenvedést. Na meg nem tudom neked milyen nehézségeid voltak, de téged megnéznélek hogy bírnád ki azt, amikor suli mellett még dolgoznod is kell, hogy utána haza csak aludni járj, mint én.

Bocsánat, nem indult jól valamiért a napom.

Én csak egy nihil állapotot akarok, hogy ne gondoljak rá és ne okozzon dühöt, ha meglátom őt. Egyfajta "szerelmi budhizmust", hogy ne érdekeljen se ő, se senki, majd jön valaki más, aki biztos olyan, mint én.

23/F