Ha leginkább egyedül akarok lenni az rendellenes, és valtoztatni kell rajta?

Mindig is voltak, és lesznek is olyan emberek, akik szívesebben töltik az idejük nagy részét egyedül. Lehet, hogy a pánikbetegség, de az is lehet, hogy amiatt, hogy tényleg ilyen a személyiséged. Én egy ideje elég szomorú vagyok, mert nem olyan régen szakított velem a párom, de előtte sem igazán vágytam mások társaságára, sőt, a társaságot sem szeretem huzamosabb ideig. Szeretek egyedül lenni, gondolkodni az élet nagy dolgain, de hétvégén, valamint hétköznap egyszer-kétszer a barátaimmal is összefutok. Ha társaságban vagyok, akkor ott általánosságban kedvelnek az emberek, humoros vagyok, hozzá tudok szólni témákhoz, van véleményem, de amikor elég, akkor visszahúzódom a saját világomba. Írásban is szoktam kommunikálni, de van amikor jó sok ideig nem hallanak felőlem az emberek.

Azt mondod, hogy vannak barátaid, tehát addig, ameddig képes vagy mély kapcsolatokat kialakítani másokkal, addig nem probléma, hogy szeretsz egyedül lenni.

Nem vagyok pánikbeteg, de inkább vagyok egyedül, mint emberekkel.

25F

Nekem eddig sosem volt barátom, sosem csörög a mobilom és jólérzem magam így egyedül.

Beteg vagyok, ha közeledni akarnak és nincs szükségem senkire.

Nem tudom megérteni az emberek többségét, hogy szinte kell nekik társaság, mert nem tudnak meg lenni még félnapra sem tőlük.

Én már így fogok megdögleni és képtelen lennék családot is alapítani. Nekem az egy börtön lenne és képtelen lennék rá.

Imádok egyedül lenni és kóborolni és senkitől sem függök és senki nem xar a levesembe.

Én is jártam a kutyámmal ki a mezőre sétálni, ahol senkit sem látok élő embert.

Rohadtul tudnám élvezni az egyedüllétet egy cellában ha 40 évre is lecsuknának.:P

"és valtoztatni kell rajta?"

Még annyi, hogy "normális" emberek szerint, igen kellene változtatni ezen, de te nem fogsz soha, mert arra nem lennél képes, akárcsak én.

Mert így érzed magad jól és kész. Ez van.

Kihagytam a lényeget!

36F vagyok