Ti hogy bírjátok, ha nincs kivel beszélnetek sem, amikor fojtogatnak a szavak?

A mumkatársakkal amúgy sem célszerű ilyenekről beszélgetni, mert pletyka lesz belőle ezért nekik nem szívesen mondok semmit. Nem igazán vannak barátaim és senkim, akinek szívesen elmondanám, h mi nyomja a lelkem, de belül meg azt érzem, h szétrobbanok a nyomástól, h nincs kinek kimondanom, nincs kivel beszélgetnem róla, vagy tanácsot kérni.