Ti hogy bírjátok, ha nincs kivel beszélnetek sem, amikor fojtogatnak a szavak?

"A véleményem mindig az volt azokról, akik nem képesek a saját pszichéjüket kezelni, hogy nem életképesek. Minden vackon sírni kezdenek, önálló döntésekre képtelenek. Ha valaki megmondja nekik, hogy mit kellene tenni, azt sem képesek végre hajtani"

Akkor miért vagy még itt és reagálsz? Logikusan levezetted, hogy az ilyenekkel nem kell foglalkozni, egy, ahogy te hívtad "életképtelennel", nem hallgatnak Rád. Akkor miért pazarlod az idődet itt? Hm?

" Soha nem kértem tanácsot senkitől, mert nem volt rá szükségem. "

Te magad ismered be, hogy semmi tapasztalatod nincs abban, hogy milyen mikor valaki lelki traumán megy át. Ezért nem tudod ezt az egészet megérteni, meg mert ez az egész nem logikai alapon működik, max. az érzelmek elfojtása. Nem a korod határozza meg azt, hogy tapasztalt vagy-e az akatuális témában. Jó neked, ha semmi olyan nem történt az életedben, amit nem tudtál feldolgozni. És azt kikérem én is, hogy nem "vackok"-ról van itt szó, legalábbis egy trauma nem kis vackokon múlik. Lehet megéri elolvasni.

[link]

Na neeeeee

Azt mondod kérdező, hogy nem ismerem az előéletedet és úgy formálok véleményt.

Naná, hogy úgy formálok véleményt.

Volt rá lehetőséged , hogy elmond, nem tetted, így nehogy már másokat okolj, hogy csak a meglevő információkból alakítanak ki rólad véleményt.

Ezt a labdát csak tartogasd magadnál, ne dobd vissza.

Volt egy idő, hogy jó 6-7 évig jártam fel egy fórumra, ahol egy bizonyos hobbit űzők tömörültek. Több , mint 10500 hozzászólásom volt ez idő alatt. Az az 500 ember aki napi, heti rendszerességgel beszélgetett az oldalon szépen lassan megismertek és ami lényeg, hogy megkedveltek. Ha most évek után benézek a fórumra azon kapom magam, hogy körbe nyüzsögnek a régiek, és hogy még azok is ismerik a nevemet, akik később csatlakoztak az oldalhoz.

A sok emberből személyesen csak 3-al találkoztam, ebből kettővel nagyon jó barátságba kerültem de sosem találkoztam velük azóta. Nagyon szeretek velük beszélgetni és ők is velem. A többi 500-al csak akkor beszélgetek, ha a fórumon összefutunk. És tudod mi az érdekes, hogy elég sok van köztük, akik jól érzékelhetően keresik a barátságomat.

Akkoriban azért hagytam el az oldal rendszeres látogatását, mert már az időm nem engedte, hogy ennyi kapcsolatot ápoljak. Több barátom lett, mint akit érdemben meg tudok tartani a helyi barátaimon kívül.

Szóval a távolság egyáltalán nem akadály, hogy barátokat szerezz. Ha érdekes , humoros ember vagy, akkor kedvelni fognak, akárhány fogad is van és akármennyire nagy a púpod. Ha állandóan a negatívumot látják benned, akkor menekülnek.

A seggarc, nem az én stílusom. Szóval az nem én voltam.

Ha véleményem van, akkor kiírom nyilvánosan, ha feleségül kérlek, akkor azt is.

A kritika egyébként jó, mert akitől kapod az nem fog hátba támadni.

Te nem utálod az olyan embereket, akik csak a szépet és jót mondják a szemedbe, miközben nem azt gondolják.

Kerested a logikát, de nem találtad igaz? :D

A kérdező nem a problémájára várt itt segítséget, hanem azt kérdezte mások kinek szokták elmondani a sajátjukat, ha épp nincs senki közelebbi barát vagy családtag aki meghallgatná őket.

Annyira bonyolult ez? Még hányféle formában kell szájbarágni hogy feldolgozd?

Jeez.

Oké, ez a vita nagyon nevetséges és gáz mértékeket öltött. :D Ilyen, mikor valakinek nincs jobb dolga, mint unalmában másokon csámcsogni és belekötni. Aztán mi mit kezdjünk azzal, hogy törölték a kérdésedet Mr. Diszkriminatív Úr? Nem kell itt vergődni.