Miért van az hogy magányos vagyok, vágyom egy barátra, de ha valaki mégis közeledni próbálna, teljesen elzárkózom az ismerkedéstől?

Introvertált vagyok, otthon gondjaik voltak, egy dolog kifejezetten traumaként ért engem, suliba kiköösítés szintén rámillik. Ha gondolod rámírhatsz privátba.

Én azért vagyok így, mert nem szeretném ha megismernének, akkor rájönnének, hogy egy lúzer vagyok...

Én is pont így vagyok ezzel. Vagy ha meg is ismerkedünk és kezdenek jól menni a dolgok elő jön bennem egy érzés ami azt mondja, hogy én ezt nem érdemlem meg ezért elzárkózok tőle és el is üldözöm magamtól

Én is ilyen vagyok, szintén zárkózott típus. Az utóbbi években többen akartak volna megismerni, párkapcsolati szempontból is, de egy-két találkozó után visszalépek, mert úgy érzem nekem ez nem megy. Féltem magam a csalódástól, féltem a masikat is, hogy bennem csalódik, mert nem olyan vagyok, mint ami felszínen látszik belőlem.

12-13-14-es, mért vagytok a saját ellenségeitek? Hagyjátok meg azt a másik félnek, hogy eldöntse, hogy lúzerek vagytok-e vagy sem. Mi van, ha ő nem talál annak? És mi van, ha annak talál? Akkor majd nem akar találkozni, de ezt a lépést nem kell átugrani, és fejessel a semmibe! Szedjétek már össze a bátorságotokat, nem a kivégzésre mentek, hanem egy randevúra, ahol beszélgettek, urambocsá jól érzitek magatokat, és vagy lesz folytatása vagy nem. Bármelyik is történik, nem fog a világ kifordulni a sarkaiból. De minden egyes ilyen alkalom gyakorlás, próba, hogy megszokjátok, hogy emberekkel beszélgettek, és megtanuljátok, hogy azt hogy kell. Embereket, embertípusokat ismertek meg, társalgási témákkal gyarapodik a repertoárotok, amit az egyiktől hallotok, azt legközelebb már ti magatok tudjátok mondani a másiknak. Ez az ismerkedés folyamata. Más is így csinálja, és nem rohadnak otthon magányosan a sebeiket nyalogatva, hanem párra találnak. Ha van rá pénzetek, menjetek pszichológushoz!

5. vagyok. Akkor az egyik fő ok már meg is van, ami a gyerekkori problémák. Most persze minden második ember leírja azt, hogy "én is zárkózott vagyok" amivel egyrészt nem vagy előrébb, másrészt inkább az a fontos, hogy miért vagy ilyen. A gyerekkorodból vannak olyan dolgok amikkel nem sikerült megbirkózni. Hasznos tanácsot adni úgy, hogy nem tudni pontosan mi is történt nem lehet. Ezeket a traumákat fel kellene dolgoznod. Saját tapasztalatból tudom, hogy ezt mondani könnyebb mint megtenni. Nem tudom azt, hogy milyen lehetőségeid vannak erre de kezdeti lépésnek jó, hogy tisztában vagy a problémával. Ez már csak rajtad áll.

#15 Nekem semmi bajom nincsen a kommunikációval, nagyon is megy, és egyáltalán nem esem kétségbe, ha valakivel beszélgetek, teljesen más a problémám. (#14)

Akarsz beszélgetni? Írj nyugodtan ha igen!