Miért van az hogy magányos vagyok, vágyom egy barátra, de ha valaki mégis közeledni próbálna, teljesen elzárkózom az ismerkedéstől?

Más is van így, csak éppen ez így nem jó. Merni kell vállalni a kockázatot.

Én is ilyen vagyok..nekem az alegjobb ha van egy állandó barátom a neten...nem igazán tallálkozhatunk viszont így tudok önmagam lenni. Mondjuk ha egy teljesen idegennel elkezdek írni és megértsük egymást akkor egy másfél hónap után ha először találkozung akkor félénk vagyok de mivel már azt az embert ismerem valamennyire már a 2. találkozáson jobb es a 3. kifejezetten jo.

Van egy ismerosom, aki hozzad hasonlo. Hozza sem lehet igazan kozel kerulni...

Én is így vagyok. Már nem is erőlködök. 28 év alatt minden emberben csalódtam...

Valószínűleg valami oka lehet annak, hogy így állsz hozzá másokhoz. Minden rendben volt gyerekkorodban? Szerető és biztonságos közegben nőttél fel kedves kérdező?

Ismerős. Félsz az ismeretlentől, mert úgy érzed, ha megismernek, akkor sebezhetővé válsz, és emiatt csalódni fogsz.

*Jaj,bocsi,az benne, hogy "Néha akarom, hogy mindenki jöjjön, de bezárom az ajtót"

Ismerős az érzés, de nem amiatt, mint nálad. Egyszerűen nagyon introvertált vagyok, és ha lennének barátaim, azoknak mindennap elérhetőnek kell lenni. Nekem az fárasztó.