Mit lehet kezdeni ezzel az érzéssel?

21 éves fiú vagyok.

Barátaim nincsenek az évek során szèpen elkoptak.

Párkapcsolatom sincs.

A szüleimtől régen elköltöztem , meg volt rá az oka , ugyanis anyukám mentális beteg , apukám pedig egy alkoholista .

Jelenleg a nővéremmel , a férjével és a 3 éves gyerekükkel lakom egy falun.

Vannak céljaim az èletben amiket el akarok élni.

A célom pedig az , hogy áprilisban angolbol nyelvvizsgát tegyek B2 szinten , májusban emelt infó érettségeit , és közép matekot csináljak.

Javitok az eredményemen , mert jövő szeptemberben menni akarok a debreceni egyetemre mérnökinformatikus szakra.

Amikor én ezeket megemlitettem a nővéremnek azt válaszolta, hogy te ne mennyél egyetemre mert hülye vagyok hozzá , vagy ha fel is vesznek akkor előbb vagy utóbb kirugnak , és még sorolhatnám.

Ezzel elveszi az életkedvemet , és csak hátráltatni akar ebben.

Kimerem azt jelenteni hogy a 3 éves gyereküket én neveltem fel, azért mert a születésétől kezdve én etettem meg a gyereket , mert a nővérem azzal a kifogással jött , hogy nála nem ugy eszik a gyerek ahogy nálam.

És még a mai napig is az etetés az én feladatom.

Én játszok a gyerekével , este én fürdetem , a fürdetést nem állandóan én csinálom , de sokszor azt is én végzem el .

Nyáron a gyerekkel én mentem ki az udvarra játszani vele , én vittem el motorozni , én csináltam mindent .

A gyereknek az apja kinnt dolgozik németországban és 4-5 hetente jön haza .

A nővérem meg egész egyszerüen nagyon keveset foglalkozik a gyerekével.

Annyit foglalkozik vele , hogy reggel felöltözteti , elviszi az ovodába, majd délután haza hozza.

A többit szokása szerint nekem kell megcsinàlnom , hogy ha hazajön a gyerek akkor megetessem , játszak vele , este megint megetessem .

Az idegrendszerem már nagyon kivan ettöl.

Nyilván szeretem a gyereket , de amikor már nekem kell megetetnem meg minden más , akkor már sok, és ezt csinálom már 3 éve.

Nem is értem hogy a nővérem minek vállal gyereket , ha ő nem foglalkozik vele.

Kicsit elgondolkodtató nem ?

Azért vállal gyereket hogy majd utánna másra herdálja a nevelését , és jöjjön a sok kifogásaival és hazugságával ? .

Szerintem ezért ne vállaljon , az ilyen nem való anyának , már bocsánat a kifejezésért de most nincs igazam ?

Egy anyának az feladata hogy etesse meg a gyereket , játszon vele , tanítsa , nevelje ahogyan azt egy anyának kell.

A nővérem nem ezt csinálja , hanem inkább órákig beszél telefonon , meg a körmét festi.

Már nagyon nehezen viselem ezt a helyzetet.

Remélem jövőre felvesznek az egyetemre és eltudjak töllük költözni .

Nyilván nem sajnáltatni akarom magamat ezzel az egész helyzettel , és tisztában vagyok azzal , hogy minden rajtam múlik.

Ezt azért írom ki mert , muszály valahogy kiadnom magamból , valahol -valakinek.

Hálás vagyok azért , hogy a nővérem 16 éves korom óta magához vett , de ha egyszer gyereket vállal akkor ne másra sózza , hanem vegye ő maga kezelésbe .

Sokmindenbe segitettem neki , nyilván ő is , de ha gyereke van akkor igenis foglalkozzon vele, és nem kicsit kellene neki , hanem nagyon .

Visszatérve arra , amikor megemlitettem a nővéremnek azt , hogy jövőre egyetemre megyek , akkor ő jött azzal , hogy ne menny mert hülye vagy, ha felvesznek kifogol esni , nem fogod bírni a tanulást , és még sok hasonló .

Azzal hogy ilyeneket mond nekem elveszi az életkedvemet és helyettem akar dönteni .

Ezt nem döntheti el helyettem , az én életem,az én célom,az én jövőm , nem az övé.

Attol hogy vele lakom , még nem jelenti azt , hogy akkor helyettem ezt el is döntheti , ez egyedül én döntöm el .

Rögtön elbírálja azt hogy nem vagyok a felsőoktatásba való, és ez engem nagyon lehúz érzelmileg.

Emiatt olyan érzésem van hogy jobb lenne ha benyugtatóznám magam és legyen vége az életemnek.

Mégegyszer mondom nem sajnáltatni akarom magam, ezt azért írom itt le , mert már nem tudom magamba tartani és valahol - valakinek ki kell adnom magamból ezt.