Mit lehet ezzel az érzéssel kezdeni?

Nem tudom ez mennyire normális, de 27 éves férfiként öregnek érzem magam, és ez nagyon elszomorít. Napi szinten eszembe jutnak a régi szép idők, az egyetemi évek, koncertek, barátságok, párkapcsolataim. Ma már se barátaim, se barátnőm, se egyetem, se koncert. Semmi. Egyedül vagyok, messze az összes ismerősömtől és olyan munkát végzek ami bár jól fizet, de nem vagyok boldog tőle.

Állandóan a múltbavágyom. Úgy érzem elment mellettem az élet, lecsúsztam lehetőségekről. Rengeteg ember hiányzik. Új barátaim nincsenek, a munkában csak nálam jóval idősebbek vannak, és senki mást nem ismerek a városban sem. Párom sincs. Nagyon szomorú és lehangolt vagyok. Az utolsó csepp az volt, hogy észrevettem hogy kopaszodom is. Na ez így végleg odavágott...

Hogy lehet megszabadulni ettől az érzéstől?