Egyedül vagyok, szenvedek, valaki hasonló helyzetbe?
Introvertált vagyok és társfüggő,ezt nem tagadom, nekem jó. Viszont már 18 éves vagyok, internetes ismerkedés sem megy mert egyszerűen nem találok még olyat aki elfogadna, vagy egyszerűen csak egy lányt aki szóba állna velem... Nemrég végre lett 2 kapcsolatom, viszont úgy tűnik a második úgy ért véget hogy egyszerűen már nem tudom mi van vele, nem írt, eltűnt, nem tudom mi van vele, ezért is ideges vagyok a magány miatt is, és rettentő szar belegondolni hogy valami baja esett, e-miatt is pluszba lelkileg rosszul lettem, főleg éjszaka lefekvés előtt jön ki, vagy csak ha abba hagyom a sorozat nézését és elgondolgodok, hiába nem sírtam kis korom óta és szégyenlem, de az utóbbi időben egyszerűen random bekönnyezek, jobban elszomorodok mint alapjáraton... Nincs mellettem senki, élőbe 0 emberi kapcsolatom csak az a 2 lány volt aki eddig volt mellettem akkor teljesen rendbe is voltam lelkileg és MINDEN jó volt... Pszichológus stb kizárva, azt se tudom ezt miért írom ki mert úgy is csak az ajánlatokat fogom megkapni hogy legyek öngyilkos, meg hogy elmebeteg vagyok.. közbe csak magányos vagyok de nem ért meg senki... Ha valakinek volt már ilyen, azon kívül hogy beilleszkedett a többi ember közé hogy oldottátok meg? Én önmagam szeretnék maradni és nem egy elcseszett óriási egós srác lenni, csak maradni aki vagyok, csak nem így egyedül, hogy annyi legyen az egyetlen örömöm ha nézhetem a sorozatot vagy zenét hallgatok, hanem újra ölelést és szeretetet kapni, csak ezúttal nem olyantól aki fél vállról vesz egy kapcsolatot és eldob mint egy kutyaszart, hanem hűségesen kiáll.ellettem mindenen keresztül és elfogad.. De élőbe sincs se gyakorlatom se erőm (se akaratom) ismerkedni és oda menni egy lányhoz, egyszerűen a korom beli lányok mások, nagy elvárással stb.. én pedig a gondjaimat se tudom megosztani senkivel, mert egyszerűen ha van is aki szóba áll velem, legalább 10 20 perc mire vissza ír "oké, de amúgy leszarom" stílusban... Próbáltam nyitott lenni ami nehezemre esett, de most is próbálkozok, egyszerűen csak nem jön senki... És kezdem teljesen elveszíteni azt az apró reményt és maradék életkedvem ami maradt (már ha maradt..)
Jó lenne ha csak úgy rám írna pár ember, amiből az egyik a hűséges párom lenne, a többi max 1-2 pedig IGAZ barát, de milyen álom világba élek én... Sértő megjegyzést kapok eleget szóval ha lehet az arrogáns megjegyzéseket hanyagoljuk, ha nem a pszichologussal jössz elő és van egy jó válaszod vagy beszelgetnél, írj.
Esélyes hogy törlik a kérdést, régebben kiírtam hasonlót de törölték, szóval bocs ha nem reagálok időbe... Aki esetleg magára ismert vagy hasonló, biztos válaszért privátba írj.
Köszi ha elolvastad, és vissza tudod fogni az okoskodó arrogáns énedet amikor választ írsz 😊
válasza:“Jó lenne ha csak úgy rám írna pár ember, amiből az egyik a hűséges párom lenne, a többi max 1-2 pedig IGAZ barát,”
Aha, jó lenne. Jó lenne, ha minden reggel egy milliót találnék a pénztárcámban, jó lenne, ha a kedvenc ebédem csak úgy ott teremne a tányéron, jó lenne jó lenne. De a valóságban nem így történnek a dolgok, várhatsz a csodára, csak felesleges. És amilyen arrogánsan válaszolsz itt is a válaszolóknak, ne csodálkozz szerintem.
Szia!
Először is semmi baj nincs azzal hogy sokat panaszkodsz, emberi tulajdonság. Ezzel jelzed hogy valami nem oké. És igen, a problémákat is meg kell osztani(07:12), anélkül az ember tönkre mehet lelkileg. Nagyon nehéz találni valakit aki őszintén meghallgat pedig nagyon fontos lenne. Ha nincsen erőd változtatni, nem baj. Nem mindig megy. Tudom milyen amikor csak azt várod hogy valaki törődjön veled (és "megmentsen magadtól.") Nekem sincs sok barátom, csak haverok..., de az csupán azt jelenti hogy még nem találtad meg azt a társaságot ahol elfogadnak és jól érzed magad. Én se tudok kitörni ebből a "burokból" de azt tudom javasolni hogy tereld el a figyelmed, csinálj olyan dolgokat amik lekötnek és örömet okoznak. (Szerintem egy kicsit foglalkozhatnál még önismerettel, hasznos dolog)
Remélem tudtam segíteni!
L
Szia utolsó, köszi a normális választ (Most jön a féltékenykedést mert normális válaszra normális választ fogok adni ;) )
Igen, te átérzed ezt.. Az a baj magányosan nem tudok másra gondolni, társfüggő vagyok nem tagadom nem bánom. Egyszerűen nincs aki meghallgasson és törődjön velem, és nem is barátokat akarnék erre a célra hanem egy lányt aki szeret és kölcsönösen foglalkozhatnánk egymással... De ahogy ezek a kötekedős szennyek mondják, álmodik a nyomor.. A mai lányoknak a menő izmos srácok jönnek be és a külső a lényeg sajnos, itt is próbálkozok nyitott lenni, senki sem ír vissza..
válasza:
Szia!
Azért írok ide, mert nagyon hasonló történetem van a tiédhez (18eves lany vagyok btw). lehet, hogy rossz hangvételt vett a válaszhalmaz, és ezért is részemről sem lesz sok értelme ennek az üzenetnek,de annyit szeretnék írni, hogy mondtad, hogy segítsenek neked ahelyett, hogy basztatnak, és szerintem itt mindenki-néha a maga tutimegmondós módján- segíteni próbál..
Nem trollkodnak, a lélektanban ez egy abszolút valid igazi válasz, segítség-külső visszajelzés, amit adnak. Az a lényeg, hogy a nekem is azt mondták, a probléma valószínűleg nem az, hogy az univerzum nem szolgáltat neked egy Csodával határos varázshölgyet, hanem hogy Boldogtalan vagy, Csalódott és nehezen építesz kapcsolatokat, és nyilván ez látszik rajtad. Nekem is volt ilyen időszakom, kisebb koromban a nővéremet is átsegítettem ezen, és mindannyiunknak hetekbe, hónapokba tellett beismerni, 10-20embert aki ezt mondta el kellett küldeni melegebb éghajlatokra, mire beismertük, hogy igazuk van; hogy azt hiába várjuk, hogy a világ megváltozzon, nekünk kell abbahagynunk a folyamatos panaszkodást, mert ez elijeszti az egészséges, csodálatos segítőkész embereket is-mert Érzik, hogy nem tudnak segíteni, mert úgyis negatívak maradunk. Kérlek ne vedd lekezelésnek, azért írom így, mert én is megcsináltam. Muszáj volt belül megtörnünk azt, hogy majd jön valaki, aki kiment ebből- itt jön a képbe az ezzel total párhuzamos társfüggőség- de nem fog, ha meg is próbálja, nem fog neki sikerülni, mert csakis Mi tudjuk megmenteni magunkat..
Miért kizárt a pszichológus? Mármint, tudom, ő se tud segíteni, ha te nem akarod, de ha elindulsz azon az úton, hogy magadat is szeresd annyira, hogy magadtól Boldog legyél, de csakis azután hidd el vonzani fogod a sugárzó belül gyönyörű embereket(: namost ezesetben ezen a folyamaton tud segíteni egy szakember, nekem is azzal nyitott a pszichóm hogy "én nem foglak "meggyógyítani", hanem te fogsz dolgozni magadon és én segítek benne ha úgy látom szükség van rá". Keresnem kellett hobbikat, tevékenységeket amikért lelkesedhetek, amikbe kicsit szerelmes lehetek, kijönnöm a komfortzónámból, és ezután jöttek a kapcsolatok maguktól, amint tudtam kiegyensúlyozott jókedélyű ember is lenni, és lelkizős is. Az emberek korulotted fognak a problemaiddal egyutt is szeretni és elfogadni de csak akkor ha amúgy más is van, valami ami őket is boldoggá teheti, mondjuk ha emellett egy figyelmes gondoskodó ember vagy, vagy ha jó a humorod, minden létező kapcsolat adok-kapok, ez az igazi szeretet alapja, hogy te is adsz.
Én így jöttem ki, és most 3 éve tartós szerelmetes parkapcsolatban élek, boldog vagyok, és szerintem ez úgy valamennyire bebiztosítja, hogy ez egy bevált módszer, ahogy a többiek is mondták, tényleg működik!
Sok szerencsét kívánok neked ehhez:))
Ez aranyos amit leírtál, de én engem ilyen külsőséges dolgok nem érdekelnek, akit elijeszt amilyen vagyok, az egész egyszerűen nem elfogadó és nem szeret. Érdekes, eddig voltak lányok akik tudtak így szeretni, arről hogy vége lett arról meg nem én tehetek, engem is többnyire kihasználtak csak.. Aranyos vagy és örülök hogy neked összejött, és nem akarom sajnáltatni magam, de én befejeztem... Végleg bele untam, egyedül vagyok, nem fogad el senki, énváltozni nem fogok mások kedvéért ha nem tudnak szeretni azért aki vagyok, akkor én nem fogok egy magányos boldogtalan életet élni, és tudva hogy engem a magasba senki se fog visszahúzni, így sokkal könnyebb lesz megoldani az életem nagy problémáját: Hogy megszülettem.
Ez van, ez jutott nekem... Sok boldogságot neked, irigyellek, nekem 5 hónap volt a leg hosszabb kapcsolatom, mindent megkapott figyelem, szeretet törődés, de a munkájával sose értem fel nála se.. :) Na, mostmár mindegy is..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!