Egyedül vagyok, szenvedek, valaki hasonló helyzetbe?
Introvertált vagyok és társfüggő,ezt nem tagadom, nekem jó. Viszont már 18 éves vagyok, internetes ismerkedés sem megy mert egyszerűen nem találok még olyat aki elfogadna, vagy egyszerűen csak egy lányt aki szóba állna velem... Nemrég végre lett 2 kapcsolatom, viszont úgy tűnik a második úgy ért véget hogy egyszerűen már nem tudom mi van vele, nem írt, eltűnt, nem tudom mi van vele, ezért is ideges vagyok a magány miatt is, és rettentő szar belegondolni hogy valami baja esett, e-miatt is pluszba lelkileg rosszul lettem, főleg éjszaka lefekvés előtt jön ki, vagy csak ha abba hagyom a sorozat nézését és elgondolgodok, hiába nem sírtam kis korom óta és szégyenlem, de az utóbbi időben egyszerűen random bekönnyezek, jobban elszomorodok mint alapjáraton... Nincs mellettem senki, élőbe 0 emberi kapcsolatom csak az a 2 lány volt aki eddig volt mellettem akkor teljesen rendbe is voltam lelkileg és MINDEN jó volt... Pszichológus stb kizárva, azt se tudom ezt miért írom ki mert úgy is csak az ajánlatokat fogom megkapni hogy legyek öngyilkos, meg hogy elmebeteg vagyok.. közbe csak magányos vagyok de nem ért meg senki... Ha valakinek volt már ilyen, azon kívül hogy beilleszkedett a többi ember közé hogy oldottátok meg? Én önmagam szeretnék maradni és nem egy elcseszett óriási egós srác lenni, csak maradni aki vagyok, csak nem így egyedül, hogy annyi legyen az egyetlen örömöm ha nézhetem a sorozatot vagy zenét hallgatok, hanem újra ölelést és szeretetet kapni, csak ezúttal nem olyantól aki fél vállról vesz egy kapcsolatot és eldob mint egy kutyaszart, hanem hűségesen kiáll.ellettem mindenen keresztül és elfogad.. De élőbe sincs se gyakorlatom se erőm (se akaratom) ismerkedni és oda menni egy lányhoz, egyszerűen a korom beli lányok mások, nagy elvárással stb.. én pedig a gondjaimat se tudom megosztani senkivel, mert egyszerűen ha van is aki szóba áll velem, legalább 10 20 perc mire vissza ír "oké, de amúgy leszarom" stílusban... Próbáltam nyitott lenni ami nehezemre esett, de most is próbálkozok, egyszerűen csak nem jön senki... És kezdem teljesen elveszíteni azt az apró reményt és maradék életkedvem ami maradt (már ha maradt..)
Jó lenne ha csak úgy rám írna pár ember, amiből az egyik a hűséges párom lenne, a többi max 1-2 pedig IGAZ barát, de milyen álom világba élek én... Sértő megjegyzést kapok eleget szóval ha lehet az arrogáns megjegyzéseket hanyagoljuk, ha nem a pszichologussal jössz elő és van egy jó válaszod vagy beszelgetnél, írj.
Esélyes hogy törlik a kérdést, régebben kiírtam hasonlót de törölték, szóval bocs ha nem reagálok időbe... Aki esetleg magára ismert vagy hasonló, biztos válaszért privátba írj.
Köszi ha elolvastad, és vissza tudod fogni az okoskodó arrogáns énedet amikor választ írsz 😊
válasza:"Azt a rengeteg hibát elfogadtam mert szeretetet akartam kapni és adni,"
Fúj, borzalmas hozzáállás. Te nem szerettél bele, hanem örültél, hogy egy lány kedves volt veled, és több nem kellett. Senki nem szeretné egy plüssmackó szerepét betölteni egy kapcsolatban, én is menekültem volna.
L
válasza:Én innen távolból megmondom, miért tűnt el egy szó nélkül a lányzó: mert az agyára mentél ezzel a szirupos hányással.
Tizenpár évesen nekem is volt egy fiú, aki ilyen ömlengős volt és fojtogatón rám telepedett, 0-24-ben a fenekemben lógott. Na pont ezért menekültem el tőle, záros határidőn belül. (Más kérdés, hogy utána megbeszéltem vele a dolgot és még 10 éven át jó barátok voltunk. Az egyik barátnőjét is én szereztem neki.)
Az embereknek kell egy kis nyugalom is, de te vajon meg tudod ezt is adni a másik félnek anélkül, hogy közben a hattyú halálát adod elő?
Ez egy valós kérdés, nem kötekedés.
válasza:Egyelőre te vagy az, aki személyeskedik és kötekedik. A fától meg aztán pláne nem látod a vektort. No mindegy.
Te se ismersz minket. Legjobb védekezés a támadás, hm? :)
Egyetlen szavunkat se veszed fontolóra, csak a támadást látod benne. Miért? Mert nem tetszik a tükör, amit eléd tartunk. Nem baj, ha nem fogod fel. Nekem nem baj. Neked lesz az, ha tovább maradsz ilyen vak saját magadra. Egy kis önismeret nagyon rád férne. Hogy értsd a saját motivációid és ne az érzéseid áldozata legyél, hanem megtanuld irányítani őket.
Ezért mondtam, hogy lassan fel kéne nőni. Egyelőre csak egy hisztis kisfiú vagy, de nem teszel jót magadnak azzal, ha ezt annyiban hagyod. Sokkal-sokkal több pofon fog érni még az életben, ha nem keményítesz egy kicsit a lelkeden.
Nem nekem fog fájni, csak figyelmeztetlek. Még időben.
Nem kell hallgatni egy idegenre. Végül is csak 10+ évvel több tapasztalatom van, meg jóval több a hátam mögött, mint azt képzelnéd. De nem fogok neked bemutatkozni, ne aggódj. Mert hát végül is, te is idegen vagy a számomra. Akinek megpróbáltam némileg erőszakosan felnyitni a szemét. De ha nem akarsz látni, hát ne tedd. Utoljára: nem nekem fog fájni nagyon.
válasza: válasza:Nem azzal van a baj, hogy a rossz oldalad felvállalod.
Az a baj, ahogy viselkedsz. De esküszöm ennél érthetőbben már ha összetöröm magam, sem tudom leírni.
válasza:Legyél nyitott, ne a monitor előtt ülj.
Legyél önkritikus, és tudd, hogy sokszor te lehetsz a hibás.
Legyél elfogadó, ha azt szeretnéd, hogy mások elfogadjanak, te is fogadd el őket.
Legyél érdeklődő, kezdj bele pár hobbiba, ahol lehetőleg megismersz másokat.
Szokj le az önsajnáltatásról, az emberek nem szeretnek örök energiavámpírok közelében lenni.
Szokj le a gyűlölködésről, ne ítéld el az embereket egyetlen dolog alapján, amit tudsz róluk.
Szokj le a kifogások kereséséről.
Tessék, tanácsok. Tartsd be őket, és máris jobb lesz minden.
válasza:Én nem tudok érdemben hozzászólni, már mindent leírtak előttem, én is csak ismételni tudnám őket. :)
Úgyhogy csak a kommenteket jöttem olvasni. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!