Egyedül vagyok, szenvedek, valaki hasonló helyzetbe?

Introvertált vagyok és társfüggő,ezt nem tagadom, nekem jó. Viszont már 18 éves vagyok, internetes ismerkedés sem megy mert egyszerűen nem találok még olyat aki elfogadna, vagy egyszerűen csak egy lányt aki szóba állna velem... Nemrég végre lett 2 kapcsolatom, viszont úgy tűnik a második úgy ért véget hogy egyszerűen már nem tudom mi van vele, nem írt, eltűnt, nem tudom mi van vele, ezért is ideges vagyok a magány miatt is, és rettentő szar belegondolni hogy valami baja esett, e-miatt is pluszba lelkileg rosszul lettem, főleg éjszaka lefekvés előtt jön ki, vagy csak ha abba hagyom a sorozat nézését és elgondolgodok, hiába nem sírtam kis korom óta és szégyenlem, de az utóbbi időben egyszerűen random bekönnyezek, jobban elszomorodok mint alapjáraton... Nincs mellettem senki, élőbe 0 emberi kapcsolatom csak az a 2 lány volt aki eddig volt mellettem akkor teljesen rendbe is voltam lelkileg és MINDEN jó volt... Pszichológus stb kizárva, azt se tudom ezt miért írom ki mert úgy is csak az ajánlatokat fogom megkapni hogy legyek öngyilkos, meg hogy elmebeteg vagyok.. közbe csak magányos vagyok de nem ért meg senki... Ha valakinek volt már ilyen, azon kívül hogy beilleszkedett a többi ember közé hogy oldottátok meg? Én önmagam szeretnék maradni és nem egy elcseszett óriási egós srác lenni, csak maradni aki vagyok, csak nem így egyedül, hogy annyi legyen az egyetlen örömöm ha nézhetem a sorozatot vagy zenét hallgatok, hanem újra ölelést és szeretetet kapni, csak ezúttal nem olyantól aki fél vállról vesz egy kapcsolatot és eldob mint egy kutyaszart, hanem hűségesen kiáll.ellettem mindenen keresztül és elfogad.. De élőbe sincs se gyakorlatom se erőm (se akaratom) ismerkedni és oda menni egy lányhoz, egyszerűen a korom beli lányok mások, nagy elvárással stb.. én pedig a gondjaimat se tudom megosztani senkivel, mert egyszerűen ha van is aki szóba áll velem, legalább 10 20 perc mire vissza ír "oké, de amúgy leszarom" stílusban... Próbáltam nyitott lenni ami nehezemre esett, de most is próbálkozok, egyszerűen csak nem jön senki... És kezdem teljesen elveszíteni azt az apró reményt és maradék életkedvem ami maradt (már ha maradt..)

Jó lenne ha csak úgy rám írna pár ember, amiből az egyik a hűséges párom lenne, a többi max 1-2 pedig IGAZ barát, de milyen álom világba élek én... Sértő megjegyzést kapok eleget szóval ha lehet az arrogáns megjegyzéseket hanyagoljuk, ha nem a pszichologussal jössz elő és van egy jó válaszod vagy beszelgetnél, írj.

Esélyes hogy törlik a kérdést, régebben kiírtam hasonlót de törölték, szóval bocs ha nem reagálok időbe... Aki esetleg magára ismert vagy hasonló, biztos válaszért privátba írj.

Köszi ha elolvastad, és vissza tudod fogni az okoskodó arrogáns énedet amikor választ írsz 😊