Normális vagyok? Változnom kéne? Ha igen, akkor hogyan?

Nem akarok senkivel beszélni, nem érdekel mások fájdalma, magamba folytom az érzelmeimet, a könyvekbe merülök, nem foglalkozom azzal ha (akár fizikailag, akár mentálisan) bántanak az osztálytársaim, vagy a nagyszüleim. De amikor egyedül vagyok, könyv vagy telefon nélkül, akkor rámtör a szorongás.

Van egy kitalált barátom, persze tudom, hogy nem létezik, de a fejemben hozzá szoktam beszélni, ha félek, akkor rá gondolok és megkönnyebbülök. Ez azóta van, amióta egyszer majdnem öngyilkos lettem.

A másik dolog az pedig az, hogy nem tudom elfogadni magam.

L