Normális vagyok? Változnom kéne? Ha igen, akkor hogyan?
Nem akarok senkivel beszélni, nem érdekel mások fájdalma, magamba folytom az érzelmeimet, a könyvekbe merülök, nem foglalkozom azzal ha (akár fizikailag, akár mentálisan) bántanak az osztálytársaim, vagy a nagyszüleim. De amikor egyedül vagyok, könyv vagy telefon nélkül, akkor rámtör a szorongás.
Van egy kitalált barátom, persze tudom, hogy nem létezik, de a fejemben hozzá szoktam beszélni, ha félek, akkor rá gondolok és megkönnyebbülök. Ez azóta van, amióta egyszer majdnem öngyilkos lettem.
A másik dolog az pedig az, hogy nem tudom elfogadni magam.
L
Nos, ez minden bizonnyal a társasághiánya okozhatja...
De ha te így érzed jól magadat, miért változtatnál rajta?
Nem hinném hogy ok nélkül ez felmerült volna benned...
Mi az, ami a változás felé invitál?
Miért menekülsz a könyvek világába?
Rengeteg kérdés, de ezekre csak te tudod a választ, mint ahogyan arra is, hogy meg kellene.e változnod, vagy hogy mik is a valódi hibáid.
Ülj le, és morfondírozz el néhány dolgon, de ne úgy, hogy más mit gondol, mond... hanem saját észérvekkel, gondolatokkal...
Sok sikert kívánok a továbbiakban!
ez a rész mit takar?
akár fizikailag, akár mentálisan) bántanak az osztálytársaim, vagy a nagyszüleim.
#7 A nagyszüleim érzelmileg zsarolnak és folyamatosan belém kötnek, ezt nem szeretném részletezni.
Iskolai bántalmazásról meg biztosan hallottál már...
(A fizikai csak az osztálytársakra vonatkozik)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!