Budapestiek, ti éreztek hasonlót, amikor vidéki emberekkel beszéltek?

Te most kvàzi lenézel egy autószerelőt:)

Én senkit nem tartok felsőbbrendűnek, de tény és való, hogy a pestiek azt hiszik, màshol nem emberek élnek, patakban mosnak és kizàrólag kinti wc van.Hàt baromira nem!

Mi egy községben élünk, 120 nm-es hàz, gyönyörű udvar halastóval, rengeteg viràggal, bokrokkal, tujàkkal, fenyőkkel.

Mi is mosógépben mosuk, mi is mikróban melegítünk, és nekünk is bent van a wc.

A màsik a főzés: Engem itt màr nagyon sok pesti lehülyézett, elmaradottnak tekintett amiért naponta-kétnaponta főzök, mert ők inkàbb rendelik.Hàt én meg nem rendelem, mert bàr megtehetnénk, de 100x finomabb amit én főzök, màsrészt imádok főzni, a 9 éves lànyom többet tud egyes kajàkról, mint sok huszonéves kislàny.

A màsik, hogy jönnek a pestiek a szórakozàssal, szórakozni csak Budapesten lehet.Nem igaz.Itt lakunk Eger mellett, a kocsi oda is elvisz, de még a fővàrosba is el tudunk gurulni ha oda vàgyunk.

Ez a véleményem.

(Laktam Budapest mellett, Pestre jàrtam dolgozni, SOHA többet)

"Nem termel élelmiszert"

Aha, értem.

Szerinted ő nem adózik?

Gyerek voltam, mikor Pestről kiköltöztünk egy kisebb faluba az agglomeráció (ami amúgy is egy földrajzi fogalom, nem is értem emberek miért ágálnának ellene) részén belül, tehát még csak nem is messzire. Sokan a faluból gyakran jártak fel a fővárosba, vagy ott dolgoztak eleve, és minket, az új jövevényeket 10 évig úgy neveztek, hogy a bunkó pestiek. (akkor épült a lakótelep, rajtunk kívül még nagyon sok család költözött oda). A falu a kiöregedés szélén állt. Annak a pár gyereknek lehet, ha nincs a lakótelep projekt, másik faluba kellett volna járni oviba, mert be akarták zárni. Nem volt ott semmi élet.

De végül csináltunk. És senki nem hordta fenn az orrát a lakótelepiek közül, kedvesen álltunk hozzá az új helyhez, igyekeztünk beilleszkedni és mégis nekik derogált köszönni. Ettől független évek alatt azért csak jobb lett, és én szerettem ott lakni. De annyira nem bánom, hogy már előttem onnan majd húsz év után. Így kicsit vidéki is vagyok meg kicsit pesti is, meg tudom érteni mindenki nézőpontját.

Ettől független az előítélet nem lakhelyi specifikáció, hanem emberi tulajdonság. Valamiért úgyis kapsz egy billogot.

(egyébként a szántás, vetés, aratás az állattartással együtt rohadt durva fizikai meló és igényel olyan tapasztalat útján terjedő tudást, ami a legtöbb embernek manapság már nincs meg, úgyhogy egy igazi parasztot sose néznék le, sōt. A vidéki begyöpösödöt kőbunkók viszont... Mármint amelyik csak vidéken él de ugyanolyan melós ember, mint a fővárosi banda többsége... Nem hiszem hogy folytatnom kéne a gondolatmenetet.)

70%-os nálad a pont:)

Egyébként a pestiek akik lenézik a vidékieket.

Megrohad egy panellakàsban, fingja nincs arról, hogy milyen jó dolog a csendben lenni, nyaranta baràtokkal kint az udvaron grillezni, bogràcsozni, a lànyom nyugodtan lehet az udvaron, 9 évesen egyedül mehet suliba stb.De ez mind nem szàmít, fô az, hogy "pesti"!

Oh igen. Már oviba is egyedül menten meg iskolába is, másfél-két kmre volt otthonról. Gyerekként rengeteget túráztunk, bóklásztunk az erdőkben, mezőkön és nagyon szerettem.

Azóta is szeretek sétálni. Pest es buszok ide vagy oda, 1-2 megálló távot gondolkodás nélkül lesétálok és röhögök a sok fiatal, egészséges egyeden, akik egy megálló miatt inkább megvárják a buszt. Többnyire a közeli boltba járok így és előbb érek oda, mint akik a megállóban ácsorognak.

Egyébként mindkét helynek megvan a maga előnye és hátránya. A fővárosnak is és a vidéki településeknek is.

Vidéki nagyvároshoz viszont csak egyszer és csak pár hónapra volt szerencsém, de azóta is visszasírom. Kicsit olyan mintha ötvözvé a vidék és város előnyeit. Csendes és barátságos, de nem kihalt.