Vidékiek! (úgy értem, hogy nem budapestiek) Mi a pozitívum a vidékben, és mi a negatívum? Szerettek ott élni?

Sziasztok,

olyan jó, hogy itt normálisan tudunk érvelni és nincs lepontozgatás meg beszólogatás- pedig más-más szemszögből látjuk a dolgokat!

Az "anyuka" vagyok ismét :)

Orvosis válaszoló megintcsak azt tudom mondani, hogy lehetséges, hogy kicsit elhomályosítja az értékítéleted az egyetlen személyes tapasztalatod és a (nálamnál biztosan:) zsengébb korod. Friss diplomásként én is kb. így gondolkodtam (nekem is egy ideig, fiatal felnőtt koromban inkább negatívabb személyes élmények domináltak a gimnáziumból- idővel átértékelődött és NEM azért, mert anya lettem)

Abban azért ugye többen egyetértünk, hogy a jó iskolák nem feltétlenül milliárdos szülők link, érzelmileg elhanyagolt, drogos stb. gyerekeinek gyűjtőhelye? Ugyanolyan sztereotípia, mint az, hogy vidéken meg csak c...gány osztályok vannak lepusztult osztálytermekkel vagy nagyobb szegregáció.

(egyébként az igazán elit példában említett családok a csemetéiket NEM hazánkban taníttatják)

Nem feledkezem meg a gyermekem igényeiről (bár azért nem tudom, hogy egy óvodásnak, kisiskolásnak milyen intézményt, oktatási színvonalat érintő igényei lehetnének:)- de azon túl, hogy a gyerekeket hagyjuk gyermeknek lenni, az ovisokat felhőtlenül játszani és a kisiskolásokat nem terheljük agyon mindenféle extra szakkörökkel, hanem minőségi időt töltünk együtt- mi más lehetne hasznára egy gyereknek?

Az pedig, hogy nem robotot, teljesítménykényszeres gépet nevelünk, szerintem alapvető egy családban.

Hidd el, hogy a gyermekeiket jó intézményekbe íratók TÖBBSÉGE is emberséges- jó vannak kirívó példák és versenyistálló szemlélet, de ez nem Budapest függő, hanem egyénfüggő.

Az pedig, hogy valaki a széles (pl. oktatási) kínálatból nem tud begyűjteni számára releváns és neki elegendő mennyiségű információt- az kifogás :)

Igen, vidéki viszonylatban lehet, hogy csak 2-3-4 intézményt kell végigjárni, 10-12 odajáró ismerőssel beszélgetni, kevesebb honlapot vagy fórumot olvasgatni a szülők, diákok véleményéről, kevesebb országos versenyeredményt vagy tudomisén mit bogarászni, kevesebb leendő óvónénivel, tanítóval vagy tanárral találkozni, beszélgetni, kevesebb nyílt napra elmenni, kevesebbszer kell csak úgy spontán arra kanyarodni az intézmény felé és szétnézni stb.

Én viszont megfordítom: nekem igenis fontos, részletekbe menően fontos a színvonal amit pl. oktatásban tudnak adni nekem és a gyermekemnek. Fontos a tanár, tanító személye, az iskola szemlélete, felszerelése, tanítás általános elvei, hangulata és még egy csomó más objektív tények és szubjektív benyomások.

Így én erre nem sajnálom az időt- megyek, kérdezek, utánajárok (ha belegondolok, hogy hány óvodavezetővel, óvónénivel beszéltem annak idején, hány látásból ismerős anyukával elegyedtem beszédbe, hány órát töltöttem netes kereséssel (akár mérleg, eredménykimutatás szinten, akár szakcikkekig, fórumokig)- akkor valami borzasztó időráfordítás valóban- DE valószínűleg az igényeinkhez mérten legoptimálisabb helyet választottuk anno.

Szakmák sikerességéhez pedig még:

- Budapesten szignifikánsab jobban a bérek (különösen a szakképzettséget igénylő, de még inkább a diplomás, szakértői fizetésekben)

- Budapesten könnyebb gyorsabban elhelyezkedni, munkát váltani, karriert építeni helyben úgy, hogy az nem jár az élettér vagy a családi szokások változásával (pl. sok utazással, napi ingázás drasztikus növekedésével stb.)

- könnyebb városon belül nemzetközi tapasztalatot szerezni, a szakmában idegen nyelven dolgozni, más kultúrájú, nemzetiségű embereket megismerni stb. (még orvosként is akár, de én most a gazdasági-pénzügyi-banki szektorról beszélek, ezt ismerem)

...és ezt hosszabb távon könnyebben lehet kamatoztatni akár országhatáron belül, akár kívül.

Még egy gondolat eszembe jutott a főváros-vidék vitánkhoz:

Budapesten (jó, nem a gettóban:) általánosságban kevesebb a faji előítélet, mint vidéken.

A férjem külföldi állampolgár, szembeötlően más nemzetiségű. Ő szokta mindig mondani, hogy az itt élők meggyőződésével ellentétben Magyarország egy eléggé elfogadó ország, de bizony sokkal furcsábban néznek rá vidéken, mint a fővárosban, ahol teljesen általános mindenféle nemzet, vallás stb. jelenléte.

Ért már bennünket nem kevés beszólás, attrocitás- ezek döntő többsége nem Budapesten (és mindegyike alacsony kultúrális színvonalú emberektől, ez tény).

Lehetséges, hogy ez részünkről tapasztalatból fakadó előítélet, de más vegyes családoktól is halljuk, hogy a legelőítéletesebbek, a leg elutasítóbbak a vidéki magasabban képzett emberek. Ők azok, akik leginkább lenézőbbek, ha nem tökéletes magyarsággal kérnek tőlük segítséget (de fel sem merül, hogy az a másik nem magyar ember egyébként másik 3 nyelven fordított esetben szívesen válaszolna), munkatársnak ridegebbek, elutasítóak.

(a településformától függetlenül mindenütt előforduló agresszív, aluliskolázott, köteledő, beszólós embereket most ne is vegyük ide, ők szinte mindennel ellenségesek, ami eltér tőlük)

Mit gondoltok erről?

Nem vagyok orvosis válaszoló, valamit nagyon félreértettél, én informatikus vagyok, csak írtam emellett még példának az orvosi, gyógyszerészi, fogorvosi szakokat, amelyek kiválóak Pécsen, Szegeden és Debrecenben is a SOTE mellett. Emellett friss diplomás sem vagyok, és az informatikai végzettségem mellett most szerzem levelezőn a gazdasági diplomámat egy másik vidéki egyetemen. Ugyanakkor az olyan érvelést nem szeretem, amikor valaki a másikat tapasztalatlanabbnak állítja be, mert ez nem érvelés, mindig mindent meg kell indokolni, azzal lesöpörni mások érveit, hogy bizony én jobban tudom, mert több tapasztalatom volt, az pofátlan dolog.

Másrészt szó sincs arról, hogy a negatív élmények dominálnának nálam a középiskolából, én magam ugyanis nem elit gimnáziumba jártam, de láttam és láttam azt is, hogy mi megy az elitnek mondott középiskolákban.

"Abban azért ugye többen egyetértünk, hogy a jó iskolák nem feltétlenül milliárdos szülők link, érzelmileg elhanyagolt, drogos stb. gyerekeinek gyűjtőhelye? Ugyanolyan sztereotípia, mint az, hogy vidéken meg csak c...gány osztályok vannak lepusztult osztálytermekkel vagy nagyobb szegregáció. "

De én ilyet nem is írtam, nem is ezt hoztam fel problémaként. Elit gimnáziumnak ebben a vitában végig azokat értettük, amelyek azon a bizonyos ranglistán elől járnak.

Az információ szerzésben nem az a különbség, hogy vidéken kevesebb iskola után kell utánajárni, hanem az, hogy vidéken egy átlagos felnőtt embernek egy rakás ismerőse van, akinek a gyereke ebbe vagy abba az iskolába jár. Mivel tanítás szempontjából nem az iskola adja elsősorban a színvonalat, ezért az is számít, hogy konkrétan kik fogják a gyereket tanítani, és egy közepes méretű városban erről is van lehetőség informálódni.

Budapest mellett az lenne az érv, ha különleges igényei vannak a gyerekednek(nem úgy értem, hogy speciális igények), vagy neked a gyereked számára, mert ott tényleg sokkal nagyobb a választék, de az a helyzet, hogy a legtöbb ember csak azt hiszi, hogy ritka igényei vannak, kétlem, hogy mondjuk 10 ovi közül ne lehetne találni megfelelőt. Ha a te gyerekednek csak 100-ból 1 az, ami megfelelő (olyan szó nincs, hogy legoptimálisabb, de ez esetben nincs is olyan, hogy optimális), akkor valószínűleg túlzásba viszed azt, hogy a gyereknek mindenből a legjobbat akarod, a gyerekek ugyanis nem így élik át ezt a dolgot, egy idő után inkább káros nekik a túlzásba vitt gondoskodás.

Azzal egyetértek, hogy Budapesten sokkal jobbak az elhelyezkedési lehetőségek, az én szakmámban ez halmozottan igaz sajnos, azért sajnos, mert én ebből az egyetlen szempontból látom Budapestet jobb helynek, minden más szempontból rosszabbnak. Nagyon sok ismerősöm van, aki hosszas gondolkodás után végül rászánja magát a fővárosba költözésre, én viszont inkább keresek kevesebbet, de élek sokkal élhetőbb környezetben. Bár ki tudja mit hoz a jövő...

Ami a faji előítéleteket illeti, ez valószínűleg azért van, mert sokkal kevesebb a külföldi származású. De ahol vannak, ott nem éri őket atrocitás, itt Pécsen nagyon sok a külföldi egyetemista, németek, norvégok, perzsák, kínaiak, és rengeteg vendéglátó hely az ő fogyasztásukból él, a helyi lakosság megszokta, hogy sok a külföldi diák, nem néz rájuk furán és nem bunkóskodik velük. De tudok "még vidékebbről" példát, az egyik mindentől távol eső külterületi lakótelepen például egy ismerősöm ismerősének a férje néger, nyilván először furán néztek rá, de amint megszokták, már senki sem előítéletes. Az nem rasszizmus, hogy valakik életükben nem láttak más rasszhoz tartozó embert, ezért szoktatlan, és emiatt távolságtartóak eleinte vele. Ellenben a budai vállalkozó réteg egy jelentős része támogat már régóta olyan szélsőséges pártokat, amelyeknek azért bőven vannak rasszista megnyilvánulásai, igazából a MIÉP és később a Jobbik pont rájuk építve kezdett népszerűvé válni, csak később szerezték meg az elmaradott térségek lakosságának szimpátiáját.

...köszönöm a kioktatást, nem gondolom, hogy "pofátlan" lettem volna, ahogyan leírtad.

Szomorú azért, hogy ennyire felidegesítetted magad egy számodra ismeretlen véleményén.

Pécs szép város, vendégként (turistaként) szívesen járunk oda- de épp a karrier lehetőségek miatt valóban igencsak korlátozottak a lehetőségek- főleg hosszú távon, főleg középkorúan. Nekem bizony nem mindegy, hogy ugyanazt vagy közel ugyanazt a munkát mennyi pénzért tudom végezni.

Budapestnek is van igenis élhető, családi házas, normális, nyugodt környéke és minden településnek mérettől függetlenül vannak problémásabb részei.

Lehet, hogy számodra elítélendő, hogy vannak igényeink (oktatás, kultúra)- bizony 10-nél is több oviból választottunk és a környezetemben nem vagyunk ezzel az egyetlenek. Részben speciális igény is (nem nevelési, hanem vallási- étkezési is stb.), részben alaposság is.

Nem baj, különbözőek vagyunk, én viszont sem a stílusodat, sem a véleményedet (ami nagyban eltér az enyémtől) nem minősítem sem pofátlannak, sem rossznak.

A te preferenciáiddal valószínűleg a mostani lakóhelyed és életviteled a legjobb választásod és ennek ismeretlenül is örülök.

Jó azért azt olvasni, hogy mindenütt van választási lehetőség ebben az országban is, legyen az főváros vagy más település.

A beszélgetést viszont nem folytatom, mert sem politizálni, sem a "pofátlanságra" hasonló módon reagálni nem szeretnék.

Minden jót neked és Pécs tényleg kellemes hely.

43:

Én nem idegesítettem fel magamat, csak jeleztem, hogy nem szeretem a tapasztalatra vagy tekintélyre hivatkozást, mint érvelési módszert, ha van tapasztalatod, akkor le is tudod írni miért van így, meg tudod indokolni. Ráadásul ismeretlenül te sem tudod rólam, hogy milyen tapasztalataim voltak, és ez fordítva is igaz, ezért nem szeretném ebbe az irányba folytatni a vitát.

Sajnos igazad van a pécsi munkalehetőségekkel kapcsolatban, én egyébként távmunkában dolgozok, de a munkahelyem egyébként egy elvileg gazdaságilag még elmaradottabb helyen van, mégis elég jó a bérem.

Budapesttel nem az a bajom, hogy vannak problémásabb része, mert Pécsnek is vannak, korábban Veszprémben és Sopronban éltem, ott mondjuk a legproblémásabb részek is átlagos környéknek számítanának Pécsen vagy Budapesten. Hanem az, hogy ha egy városban élek, akkor hiába költözök egy jobb környékére, mert lakni ugyan ez esetben ott lakok, élni viszont nagyobb területen élek, és ez a terület legalább annyit számít, mint a lakhely.

Nyilván mindenkinek mások az igényei, de te vagy az, aki meg akarod magyarázni, hogy ég és föld a vidék és Budapest oktatás és kultúra szempontjából, én meg azt mondom, hogy ez így nem igaz. Nem attól lesz jobb a gyereknek, ha 10 helyett 1000 óvodából választasz, mert 1 jó óvoda is bőven elég, ha van ilyen. Itt Pécsen nem tudom, mert csak rövid ideje élünk itt, és nem itt tervezünk hosszútávon, de Sopronban például tudom, hogy vannak nagyon jó óvodák, és azt is tudom, melyikek azok.

És végül, te jó és rossz környékekről beszélsz, na de akkor meg nem szabad összevetni azt sem, hogy Budapesten hány intézményből választhatsz és máshol hányból, hiszen a te környékeden attól még nincsen sokkal több lehetőség, rossz környékre meg nem vinnéd a gyereked, ha meg messzebbre kell vinni, akkor meg több a macera. Így ebből a szempontból sem az a lényeg, hogy mi van Budapesten és mi van vidéken, hanem adott környék függő a dolog.

46:

A francokat, én úgy írok, hogy mindkettőnek, a budapesti és a vidéki létnek is vannak előnyei és hátrányai, és nem vagyok 100%-ban elégedett a jelenlegi lakhelyemmel, mellesleg írtam is, hogy nem tervezünk ide hosszútávon, hanem egy egyébként kisebb városba fogunk költözni pár év múlva, viszont nekem Budapest lenne összességében a kevesebb. Az oktatás csak egy szempont, de nyilván mindig van, amiben kompromisszumot kell kötni, aki Budapesten él, azoknak más dolgokban.

Én egy 500 fős faluban élek Kelet-magyarországon az egyik legelmaradottabb régióban, de nem egy elci...gettósodott faluban. ez pesten kb két vagy három lépcsőháznyi ember egy rosszabb kerületből :)

Persze, itt nagyobb területen szétszóródva élnek. Laktam már városban is lakótelepen, így tudom, hogy mi az előnye és a hátránya.

Város:

Előnyök:

Éjjel-nappal kinn bandáztunk az utcán a haverokkal, mindig volt hová menni, volt KIVEL menni, az ember megtalálja a saját érdeklődési körében élő embereket. Minden problémádra találsz megoldást(szakembert,boltot,szolgáltatást) és az emberek egyértelműen...nos...többfélék. Tágabb látásmódot szerezhetsz a világról. Nem véletlen, hogy vidéken gyűlölködőbbek az emberek más nemzetekkel szemben. Mert ide a külföldiekből is csak a rosszabbik fajta jut el.

Negatívum:

Közbiztonság. Vidéken nyitott ajtónál alszunk, ha meleg van. Éjjel egy nő kimehet az utcára egyedül is. Pesten én férfiként vannak kerületek, ahová nappal nem tenném be a lábamat. Rengeteg a lepusztult csöves, zsebes, bűnöző és az igénytelen emberek a tömegközlekedésben. Az emberek közönyösek, ez vidéken még nincs így. Itt még működik a helyi igazságszolgáltatás, a bűnözők gyakran "esnek le a lépcsőn" elfogáskor és itt még össze lehet szedni 3-5 férfiembert, ha valakit helyre kell tenni mert rossz útra tért. Megvannak a társaságok akik nem nézik jó szemmel ha ok nélkül belekötsz a gyengébbe vagy ha éjjel besurransz valahová. Városban ez nincs meg.

Falu:

Előnyök.

Közbiztonság létezik. Az egy tévhit, egy legenda hogy mindent meg tudsz termelni magadnak. Ahhoz akkora földterület kell, ami a kisembernek nincs meg. Maximum ha van 100 ezres fizetésed, abból már úgy élhetsz, mint városban 150-160 ezerből. Ennyi a különbség, ennyit segít a kiskert meg a tyúk az udvaron. De az az álom, hogy lemész vidékre és MINDEN megterem ami az élethez kell, az vicc.

Az emberek nyugodtabbak, könnyebben szóba állnak veled, mindenkit tudja hogy ki vagy, mit tudsz, mire számíthat tőled és...

Negatívum:

...azt is hogy mit,mikor,kivel,miért csinálsz. Számomra negatívum, hogy az emberek egyszerűek. Egy csorda. Itt még Bud Spencer a mérvadó férfiasságban meg az izzadt paraszt, aki amúgy vékony, de valójában iszonyat ereje van. Na hát ez is egy mítosz, én súlyemelő vagyok. A "paraszterő" addig tart, ameddig oda nem hívom és a kezébe nem adok egy 40 kilós súlyzót vagy el nem jön velem egy boxedzésre. Csak EDZÉSRE, nem meccsre. Itt vidéken mindenki ért mindenhez, mindent jobban tudnak, tehát szakemberre ne számíts, ha problémád van, csak a sufnituningra :)

Munkalehetőség nincs. Normális munka. Háromféle dolgozó ember van. Aki külföldön dolgozik, akinek saját földje van meg a közmunkás. Utóbbiből rengeteg, de a többségüknek érthető okokból soha nem is lesz más munkahelye( nem ért semmihez; bunkó és lusta; nem akar dolgozni; droidmunkát akar végezni;).

Ennyi hirtelen. :)

Vidéken nőttem fel egy kis faluban, de már 4 éve Budapesten lakom. Őszintén örülök neki, hogy nem itt voltam gyerek, ugyanis egész nap kint pocsolyáztunk, bandáztunk a szabad ég alatt. Bujkáltunk az árkokban, labdáztunk, átjárkáltunk egymáshoz, bicóztunk stb. Mindehhez nem kellett, hogy a szüleink, meg a babysitter a seggünkben legyen egész nap, mert nem kellett tartanunk attól, hogy elüt az autó, meg eltévedünk, meg elrabolnak, és nem utolsósorban teljesen egészséges az immunrendszerem, nem vagyok allergiás semmire, nem éget meg a nap stb. Sok budapesti ismerősömnek minden baja van, egész nap a lakásban voltak gyerekként, néha jártak csak le a játszótérre.

Gyerekként jó volt, felnőttként itt jobb, több a lehetőség.

3 évig éltem Bp-n. Hazajöttem július 1-jén nyárra. Szó szerint meghülyültem már második nap. Nem érzem magamat itt jól, alig várom, hogy visszakerüljek augusztusban. Nem tudok hová elmenni, bármikor összefuthatok ismerőssel, úgy érzem, korlátozottak a lehetőségeim.

Pozitívum, hogy friss a levegő, könnyebben jutok ki a természetbe, nem koszosak az utcák (8. kerben laktam), lehet érezni a virágillatot, hallani a madarak csipogását stb. Nincsenek hajléktalanok minden 250. méteren (nem zavarnak, 99%-ban ők nem is bántanak senkit... csak rossz látni őket, hogy ide jutottak).

Rossz emberek itt is vannak, de eddigi tapasztalataim alapján közel nem olyanok, mint a pesti nyóckeres nemzetiségek, akár fehérek (vagy csak nem tudok róla). Remélem, így is marad.

50 ezres városról beszélek.

De nekem akkor is Pest az életem.