Ilyen időben -5 fok, hogy nem fagynak még a hajléktalanok akik sátorban laknak?

Igazából a jó öreg Törpapa-módszernél nem talált fel az emberiség a neandervölgyi ősember óta. Láttam ahogy a törpök együtt felhúzzák a házakat, aztán mindenki kap egyet. Végülis ez tényleg egyszerűbb meg olcsóbb megoldás és jobb személet, mintha hagynák hogy kettéhasadjon a társadalmuk, megbetegedjenek akik kinnmaradnak, járványok vagy rossz légkör, széthúzás jelenjék meg. Magyaroszágon is ugye mi lett az eredeménye az 1990-es nagy kilakoltatási hullámnak? Végső soron state capture. Még ha nem is azonnal, de mára igen. Aminek az oka nem más, mint az emberek rossz közérzete, ami a közéleti közönyhöz vezetett, az meg a protestszavazáshoz, bohóc- és populista politika megjelenéséhez.

Azt meg nehéz elhinni, hogy technikailag, műszakilag ne lehetne megszüntetni a lakáshiáányt. Technológialilag még az NDK is képes volt rá, pedig akkor még nem is mind léteztek a ma ismert anyagok, találmányok.

JAVÍTÁS: Igazából a jó öreg Törpapa-módszernél **jobbat** nem talált fel az emberiség a neandervölgyi ősember óta.

A lakás hadianyag lenne normálisan. Olyan nincs hogy valakinek ne legyen meleg fedél a feje fölött. Ha nem is azonnal, de szétesik a társadalom. A lakás alapvetően egy országos alapdolog kée hogy ellgyen, attól haza a haza. Valamiért valamifajta mindent beáldozós majomság terjedt el a 90-es évek óta. Hosszú távon semmit nem spórolt meg az ország azzal, hogy hagyta 90-ben a sebezhető rétegeket egy társadalmi triázs-folyamatban beáldozni. (Sajnos valójában ez régebben kezdődött, de akkor vált az átlagember számára is láthatóvá)

Nézd, évekig voltam önkéntes hajléktalanellátásban. Ismerem az urban legendeket a szállókról. Nem, nem lopnak, nem vernek össze. Viszont nem mennek be, mert ittasan, bedrogozva nem engednek be. Itt a nagy rejtély nyitja, kérem szépen!

A legtöbbjük nem is akar változtatni, mert akkor be kellene illeszkedni, korai kelés, munka, számlák, szocializáció. Így viszont elég részegen henteregni valahol vagy belőni magukat valami olcsó szarral.

Ezek nem az én szavaim, hanem azoké, akik hallgattak ránk és ma már nem csövelnek mindenhol, hanem újra van életük és céljaik. De sajnos ez 20-30 hajléktalanból egy, max 2.

Emlékszem, volt egy srác, akit még a többi narkós hajléktalan is utált. Minden héten háromszor mentem felé, minden alkalommal egy szendviccsel meg kávéval, megkérdeztem hogy van és hogy készen áll-e, hogy segítsen nekem újra sínre rakni az életét. Vele volt a legnehezebb dolgom, mert több, mint egy évig ment ez. Aztán egyszer nem találtam ott, a többiek is mondták, hogy eltűnt. Gondoltam ennyi volt. Kiderült, hogy a srác bevitette magát az elvonóra, onnan pedig jelentkezett a szállóba, ahol önkénteskedtem. Ma már van egy szépséges felesége, egy kis vidéki házuk, terveik a jövőre. Azt mondta, elkezdett szégyenkezni önmaga előtt, hogy egy ilyen lány, mint én lát benne valamit, miközben ő bennem semmit. A mai napig sem értem, hogyan szánta el magát.

11 pedig nyugodtan szállásoljon el néhány balhés lakatlant magánál, élmény lesz. Bocsi, de miből építsünk hajléktalanoknak lakásokat? Ki fogja fenntartani? Én, aki dolgozok, erre is fizessem az adót? Meg kolompárnak is a fogyatékosságit, ápolásit, családit? Csak mert büdös a munka!

Válasz az utlsó mondat szakmailag etikátlan majomkodására:

Biztos, hogy olcsóbb hagyni a hajléktalanságot, mint régi jó öreg NDK-s módon simán felhúzni lakásokat központilag? Hisz előfordulhat, hogy attól még, hogy közvetlenül nem jelenik meg a központi költségvetésben a szabadjára engetett hajléktalanság, attól még költségbe kerül, csak közvetve, nem egyetlen konkrét módon.

Az állami gondozással nagyon valószínű, hogy ez a helyzet, hisz a gyerekek esetében nagyon valószínű, hogy költséghatékony a gyerekvédelembe és a csaldvédelembe ölt adóforintok. A hajléktalanság esetében látszólag bonyolultabb a helyzet, hiszen a hajléktalanság esetében általában nem fiatal, még kiforratlan és képlékeny, a jövőre könnyen alakiítható emeberekről, van szó. Azonban ezzel együtt is előfordulhat, hogy a hajléktalanság esetében is léteznek hasonló ,,hosszú távú költséghatékonysági'' jelenségek, mint a gyerekvédelem esetében. Az elmúlt 60 évben sok

olyan dolgokt láthattunk, ahol a megvágott állami kiadások mögött hosszútávon több volt a baj, mint a valódi haszon az adófizetők számára. Egy normális adófizető előbb fog akarni normális gyeekvédelmet, mint hogy ebben ,,spóroljanak'' az adóján, hiszen tudja, hogy a rendesen kiépült gyerekvédelem majd a jövőbeli adófizetők adójának mérséklését fogja lehetővé tenni. A hajléktalanság esetében valóban bonylultabb a viszony, és ez a fajta összefüggés már szerteágazóbb, láthatatlanabb is lehet, de attól még előfordulhat, hogy ott is létezik efféle kapcsolat.

,,11 pedig nyugodtan szállásoljon el néhány balhés lakatlant magánál, élmény lesz.''

Ebben az amúgy is túl személyeskedű ízű érvelésben szakmailag az a baj (és kissé tisztességtelen), hogy az egyén csak nagyon kivételes esetben tud támogató közösséget építeni, viszont az állam elvileg talán épp ebben nagyobb előnnyel indul. Bár sajnos éppen sok történelmi példában az állam sem feltétlenül sokkal erősebb e téren: pl. a 70-es években az akkori pártállam valószínűleg sok lehetőséget elmulaszott arra, hogy a nagy állami lakásépítkezési hullámokban egyúttal megfelelő közösségeket is hozzanak létre.

Az akkori kor meglehetősen kettős arcú volt:

- a maihoz képest viszonylag normálisan álltak hozzá a lakhatási válság megelőzéséhez, létezett értelmes keret és forrás a néplakhatás *fizikai* alapjainak, konrétan lakások értelmes mennyiségű megteremtésére

- ugyanakkor akkoriban még a mai korhoz képest is megdöbbentő rövidlátással álltak hozzá az egyént megtartani képes kisközösségek formálásában, sőt e téren sokszor kifejezetten romboló munkát végeztek.

Gyakori volt a pártállami időkben az ideológiai alapú állami gondozásba vétel, sőt meglepő módon épp ebben a hivatalosan ,,közösségi'' korszakban az állami gondozásba vétel az *költségcsökkentésként*(!) jelent meg a helyi tanácsi szervek elszámolásában, és emiatt a szakmaiság is sokszor háttérbe szorult a megelőzéssel szemben.

A régi, századelei civil vagy falusi, egyházi tipusú közösségekkel szemben is sokszor kifejezetten ellenséges volt az akkori pártállam ideológiai okokból. Nagyon magas volt a abban a korban az öngyilkosság is, alkaholizmus és egyéb szenvedélybetegségek aránya, az öngyilkosság statisztika épp a rendszerváltással kezdett javulni, bár ennek pontos okát nem tudom, hiszen a rendszerváltás után a későbbiekben is okozott gondokat, káros fejleményeket az állami nagyellátórendszerek megkurtítása, a pszichiátria ellátás, megelőzés terén való rövidtávú spórolás.

Azért nehéz ma a ,,sodródó'' típusú, elkallódó magatartású hajléktalanokról beszélni, mert attól még, hogy a segíteni akaró egyén lehetőségei szűkek --- a segítő szándékú egyén sem képes a családot, közösséget pótolni, ezért látszólag ezek az sodródó hajléktalanok nagyon passzívak sorsukkal szemben --- attól még előforulhat, hogy az államnak (és ezáltal közvetve az adófizetőnek) továbbra is nagy marad a felelőssége. Miért lehet más eleve a közhangulat egy normális mai nordikus, skandináv típusú államban, mint Magyarországon? Mennyire akar a mai magyar állam olyanfajta országos légkört kiépíteni, ami a sodrodó hajléktalanoknak is képes lenne víziót nyújtani? Még a politikai közhangulat is rossz ma Magyaroszágon, pedig épp azon a területen nem is kerülne pénzbe egy demokratikusabb légkör megteremetése. A szegényeket illető témák terén pedig a szakmai civil szervezetek is sokszor tapasztalnak ellenséges állami hozzáállást.

Ezzel szemben viszont szerintem sok lehetőséget teremthetne az, ha a hajléktalaanok ,vagy főleg a nyomornegyedek, cigánytelepek körében az állam a lakhatási válság célzott felszámolását összekötné a közösségformálással is. Sajnos e téren (is) kevés, hiányos a tudásom. Amiről felületesen hallottam olvásmányélményekből, hogy a cigánytelepeken munkát végző civil szervezetek egy része sikereket ért el bizonyos területek, (Igazgyöngy Alapítvány, Bagázs, Van Helyed). Mindenesetre szívesen hallanék arról, hogy az állam nagyobb részt vállaljon a lakhatási válság ffelszámolásában (e téren akár a 70-es évek is lehetne pozitív példa), és ezt ugyanakkor összekötné a legsebezhetőbb rétegekben való közösségteremtő munkával.

Kedves 14-es Válaszoló,

Gratulálok, hogy sikerült személyes erőddel ilyen eredményt elérned, mit ahogy annál a fiúnál írtad.

Nekem nincs akkora tpasztalatom és személyes erőm sem, mint Neked, de önkénteneül is saját életemből indulok ki.

Szerintem a sodródó hajléktalanok szeme előtt az az érzés, visszahúzó erő lehet, ami vsszatartja őket, hogy ,,Az élet egy taposómalom, és ha >>rendesen<< élne, akkor is csak egy lélegzetvétellel tudna a felszínen maradni''. Ebben persze valószínűleg tévednek, de annyi ,,jogos'' alapja mégis van ennek a fajta gondolkodásnak, hogy a depresszív vagy a valamiféle szorongásos szeméyisgzavarokkal küzdő ember számára ez sajnos ,,kézenfekvően'' adóódik, és annyi kicsi igazságmag mégiscsak van benne, hogy az orszgos légkör tényleg elég rossz, az ember legfeljebb jó esetben csak egyéni pozitív példákat lát, de olyanfaja globálisabban is jó közösséget, összvíziót nem, mint a skandináv országokban.

Én magam nem voltam hajléktalan, és anyagi jellegű szenvedélybetegségeim sem voltak, a tudásom és tapasztalom sincs meg akkora, mint a Tiéd, de gyerekkorból eredő bántalmazásokból származó depresziv vagy szorongásos jellegű személyiségzavaraim azok viszont nekem is voltak, és bennem is mindig az a visszahúzó érzés volt, hogy ,,Még összeharapott foggal is csak afféle lélegzetvétellel való épphogy a felszin felett való maradást tudnék elérni''. Ez persze hamis kép volt bennem, szerencsére egyéb okokból végül sikerült kiszabadulnom ebből:

Gyerekkoromban még sok minden érdekelt engem (a természettől kezdve a nyelveken át a társadalomig), és a tágabb családomban meg az iskolában is volt néhány pozitív, közösségteremtő erő, személyiség: idősebb rokonok, nagyszülők, ngybácsik, iskolai tanárok, néhány nyitottabb és érdeklődőbb osztálytárs. Valahogy később a depresszivebb, szorongásosabb korszakaim után sikerült visszatérnem ezekhez a régi pozitív megtartó erőkhöz, élményekhez, s újra megvalósítanom őket.

Egyszóval: bár a sodródásban megragadt hajléktalan, vagy a visszahúzó közegben és személyesen is csapdákba szorult cigányember talán tévedhet abban, hogy ,,úgyis hiába, hisz a kemény törekvés is csak épphogy felszinen tartó vegetálást tudna nyújtani'', de ki fogja a reményt közvetíteni felé, vagy felmutatni a küszködni érdemes víziót? A sikeres emberek egy része elérhetetlennek tűnhetik számára, nem összehasonlítási alap, a saját kozegében élő egy-két sikeresebb ismerőse pedig esetleg taposómalomban, épp egy centivel a hajléktalan lét felett él, ezért onnan nem tud olyan példát meríteni, ami életvíziót adna.

Ebben a pozitív viziót és reményt nyújtó, közvetítői munkában az egyén sokat segíthet, ahogy a példádban is Neked sikerült az említett fiúra megmentő mérvű példával hatnod, de szerintem épp ez is azt mutaja, hogy általánosan nézve tömegesen meg még teljesebb méretekben és tömegesebben is tudna segíteni egy megfelelő országos légkör, amelyben vannak a hajléktalanok, nyomortepei cigányok közegeibe is elérni képes helyi és szakmailag is jól vezetett közösségek. És egyúttal, ezeknek a helyibb jellegű, kisebb léptékű közöségépítási leágazásoknak pedig egy országos lakhatásteremtési bázis teremtene súlyt, erőt, afféle országosan is közös összefogó gerincet.

18, írtam mi a bajuk a szállóval. A dolgozók nem engedik a balhézást, lopkodást.

Az, hogy mi sátánista meg mi nem, elég bonyolult. Gyerekkorodban elkezdik mondogatni a tanáraid, szüleid, hogy ha nem tanulsz, nem fejleszted magad, semmire sem viszed. Ha narkózol, piálsz, akkor tönkremegy az életed. Ennek ellenére mégis van, aki rálép erre az ösvényre. Egyéni döntés, mégis társadalmi probléma a kezelése, mert a társadalmat akadályozzák a fejlődésben ezek az emberek, miattuk romlik a közbiztonság, higiénia.

Szakmailag etikátlan majomkodás? Ez a te véleményed egyedül. Amit meg te csinálsz, az egyszerű naivitás. Nem véletlenül hagytam ott ezt a szakmát, felőröli az embert. Persze, hogy így is pénzben van az államnak a hajléktalanság! De közel sem olyan szinten, mintha lakást adnának nekik. Mert amit ingyen kapsz, nem becsülöd. Lásd Lunyik 9, Hős utca, Miskolc Szendrey utca. Arról nem is beszélve, hogy miért is dolgozna akkor a többi ember, miért fizessen hitelt, ha egyszer ingyen kaphat egy lakást? Majd hülye lesz bárki évekre adósságba verni magát. Na, itt is látom milyen kis naív vagy.

A gyermekvédelmet ne keverd ide. Az egy égető probléma, aminek közvetlen társadalmi haszna van. A hajléktalanoknak ingyen lakást adni baromság, viszont ha a gyermekotthonból mehetnének a fiatalok kedvezményes lakásokba, az mindjárt jobb lenne.

A skandináv államoknak teljesen más az előélete, mint Magyarországnak. Felesleges összehasonlítani.

Persze, hogy hiányos a tudásod, különben emlékeznél arra, hogy volt ilyen lehetőség a cigányoknak, szegényeknek. Csakhogy le is pusztították gyorsan.

Szóval ja, miután éveket öltem a hajléktalanellátásba, ki tudom jelenteni, hogy köszi, de az én adómból ne akarjatok senkit ingyen lakatni, aki a saját hibájából kerül utcára (lakatlanok több, mint 90%-a) és még függőségeiből sem akar gyógyulni.