Nem irigylitek azokat a huszonéves fiatalokat, akik péntek és szombat este bulizgatnak, életerősek, egyetemre járnak és nem kell dolgozniuk, fiatalként előttük az élet, nincsenek olyan poklok, mint munka, számlák, elhízás, betegségek az életükben?

Nem.

Én 55 vagyok,anno és is ugyanezt tettem,modjuk a munka számora nem volt pokol.Az akkori öregek minket irigyeltek vajon(?)nem tudom.Ez az élet rendje.

Mindenkinek eljön előbb utóbb a munka,a kiadások,a korosodás,az öregedés.

Nekem most sem pokol a munka és minden kiadásomat fedezni tudom.Nem vagyok irigy a fiatalokra és senkire sem,hála istennek nem rendelkezem ezzel az amúgy is rossz tulajdonsággal.Legyenek boldogok,bulizzanak,amíg lehet.Én így 55 évesen is jól érzem magam.

Nem. 34 évesen is előttem az élet. 30. születésnapom után folyamatosan valósítom meg az álmaimat. (pl. mindig is el szerettem volna jutni egy fehér homokos pálmafás partra nyaralni. Ezt tavaly áprilisban meg is valósítottam.) Sose voltam nagy bulizós, az éjszakázást se bírom. Jártam fősulira, lediplomáztam, a végzettségembek megfelelő munkám van, amit nagyon szeretek. 159 centihez vagyok 45 kg, mozogni nagyon szeretek és odafigyelek arra, hogy mit, mennyi és mikor eszem. Odafigyelek saját testi és lelki egészségemre egyaránt.

A saját életemért egyedül csak én vagyok a felelős.

Egyébként rengeteg fiatal dolgozik suli mellett is.

Az, hogy neked ilyen elcseszett az életed, arról egyedül csak te tehetsz minden téren. Nem irigykedni kell, hanem tenni és változtatni azon, hogy neked jobb legyen. Te is voltál 20-on éves. Előtted is volt a lehetőség mindenre. 30 fölött is buliznak az emberek, azért remélem ezzel tisztában vagy. Az egészségmegőrzést pedig ajánlom figyelmedbe, hamár lassan minden csapból ez folyik.

A legkevésbé se. Nem hiányzik az egyetem, és örülök, hogy saját pénzem van, amit úgy költök, ahogy akarok és nem függök másoktól. Nem hiányzik az éjszakai kimaradás se. Ahogy 5 is írta én is 30 felett kezdtem megvalósítani az álmaimat, amikről álmodni se mertem, hogy valóra válhatnak.

Egyébként a 30 felett is fiatal, de majd rájössz.

Egyetemista vagyok, de középiskola után dolgoztam pár évig. Visszasírom azokat az időket, amikor dolgoztam. Volt pénzem, saját kocsim, kiszámíthatóak voltak a mindennapok, nem kellett készülni, sokkal nagyobb szabadságom volt.

Most szétbsz az ideg minden nap. A rengeteg készülés és tanulás, de már magában az elvárások tudatának ténye is rettentően leszívja az embert. Ne hiányold az egyetemet.