Szeretnél-e haverokkal, barátokkal, lakótársakkal együtt lakni, élni, és miért vagy miért nem?

20as éveim végéig szerettem, mert osztoztunk a terheken és így mindig volt társaságom.

Utána viszont már soknak éreztem a közös légteret, és egy párkapcsolat is beleszólt.

Nem, egyedül szeretek lakni vagy a párommal, ha van, de utóbbiban is csak az a jó, hogy mindig veled van, akit szeretsz, egyébként lakni valahol egyedül a legjobb, nem kell alkalmazkodni senkihez, azt csinálsz mindig, amit akarsz.

Barátokkal szoktunk menni nyaralni, pár közös nap egy szálláson jó, de ennyi elég.

Jelenleg kolis vagyok, úgyhogy nekem a lakótárs (ami itt szoba-, és blokktársakat jelent) adott. Gyakorlat miatt volt, hogy egyedül laktam pár hónapig, és bár azt hittem, nem leszek magányos (főleg miután napközben 12 órát dolgoztam minimum, és olyanok közt, akikkel nagyon jóban voltam), meglepően az voltam és rosszabb volt este üres lakásba visszamenni, mint gondoltam volna.

Szóval inkább másokkal együtt, még ha időnként nem is a legkényelmesebb.

Én szívesen laknék lakótársakkal/kolitársakkal. Most vagyok harmadéves egyetemen, ez a második amit elkezdtem, az előzőn kolis voltam. Elég rossz volt a kolis közösség és nem szerettem a szakomat, úgyhogy váltottam szakot is, várost is. Mivel 5 éves ez az egész és én vagyok oly szerencsétlen, hogy 1 évet csúszok, még van ezzel együtt 4 évem hátra.

Igazából nagyon nyomaszt, hogy a fél ébrentöltött időm elmegy a fel és le járással, ha csak egy órám is van. Nincs időm szinte diákmunkára, ezért pénzt se keresek. Kimaradok egyetemi eseményekből, barátaim sincsenek igazán. Illetve itthon se érzem magam túl jól, szinte mindig van valami kiabálós veszekedés, egymás ellen hergelés, utálkozás.

Szóval, ha jól sikerül ez a félévem, jelentkezni fogok kollégiumba és inkább ott lakom, mint itthon. Ha borzasztóak a szobatársaim, még mindig tudok váltani vagy szobát vagy kollégiumot, esetleg szimplán bejárni újra otthonról.