Vajon miért el egy csomó ember kupiban?

Engem az asszony kicsinál az ilyenekkel, hogy ennek ahhoz kell passzolni, annak ahhoz, meg mittudomén, miközben számomra annyi a lényeg, hogy rend legyen a lakásban, a bútorok meg kényelmesek/praktikusak legyenek, és pont.

Gyűjtögetni szeretek, viszont valóban kell találni időt a szortírozásra is, különben előbb-utóbb az egész lakás egy kacathalmaz lesz. Szüleimnek is szoktam mondani, hogy ha valami ajándékot vesznek, akkor az vagy olyan legyen, ami hasznos, vagy olyan, amit majd kidobunk (pl. pia), mert minden más csak porfogó.

Lehet van, csak épp nem azzal akarja tölteni. Miért ilyen nehéz ezt elfogadni? Ha megteheti, nagyon is jól teszi, ha segítséget kér. De amúgy, aki megtehetné is, inkább átkapcsol a mártírok útjára, mert hát ugye mindent neki kell erején felül. Akkor érzi jól magát, ha bizonyítja, hogy mindenhol helyt áll. Mert akkor szeretni, elismerni fogják. Kinek is kell bizonyítani ezt? Hát azoknak, akiktől ezt a mintát hozta. Szomorú életpályamodell.

Én nem gondolom, hogy majd amikor körüállják a sírodat, azt fogják mondani, hogy "milyen kár érte, annyira jól takarított"...

A kupinak számos oka lehet. Idő és energia hiány, gyerekek, stresszes élet, a lista elég hosszú. Illetve van akinek nem ad annyival több pluszt ha rend van, és hát ő otthona és élete, ha így érzi jól magát miért ne?

Ami engem inkább megdöbbentett az nem a kupi, hanem hogy emberek milyen mocsokban és káoszban képesek néha élni! Szoktam nézegetni ingatlanos oldalakat néha, eleinte költözés miatt, aztán csak rajtamaradtam. Na ott látni nagyon sokszor olyan képeket, hogy nem is értem hogy vállalják fel ezt ennyire nyíltan a világ felé. Látszik hogy éveken át nem volt legalább takarítva, ragad minden a mocsoktól, és a tárgyak használatán is látni a primitívséget és igénytelenséget, minden összefröcsögtetve és összefogdosva. Szerencsére a szagot a képek nem tudják átadni, bár néha szinte már így is érzem.

Egyébként az elmúlt pár év nagyon odatett az elígénytelenedésnek ebben az országban! Nem sűrűn járok már mások lakásában, viszont a közös tereken, lépcsőház, utca, közterületek, de a természetben is folyamatosan ezzel kell már szembesülnöm, sajnos.