Vajon miért el egy csomó ember kupiban?

Mert lehet ők úgy boldogok.

Olvastam az írásod, de egy cseppnyi boldogság nincs benne, csak a másik lenézése. Ilyen személyiséggel meg aztán cseszheted a nagy pedanciát.

Sajnalom, mert nem magadtól lettél ilyen. Azt hoztad, hogy akkor vagy tökéletes, akkor leszel valaki, akkor érsz valamit, akkor fognak szeretni, ha minden rendben, milcsisen, párhuzamosan áll. És szeretnek? Többet érsz? Sosem fog eljönni a szeretet, ezt jó, ha tudod.

Nem tudom ugyan, hogy milyen durva szinten állsz, az ilyen embereknél némi OCD is megfigyelhető.

Nálunk is kupi van gyakran. Ami a kosszal nem egyenlő.

Elhiszed, hogy leszarom, ki mit gondol? Hát majd valamit, ami rá tartozik, amivel neki van dolga. Nekem mi közöm más gondolatához?

Nálunk is hegyén-hátán vannak a dolgok, dobozok vannak a földön, asztalon, mindenhol.

A ruhák nyilván nem ráhányva a széktámlára, hanem fogason lógnak, de első blikkre kupinak tűnik.

Mi 40 négyzetméteren élünk ketten. Te hova pakolnál egy háztartásnyi holmit és személyes dolgokat ekkora lakásban?

"Nekünk alapból a kevesebb bútor /nagyobb tér koncepciós az otthonunk"

A ti otthonotokban van koncepció, ami ritkaság. Sokkal gyakoribb az, hogy van a szekrénysor, amit még az előző lakó hagyott itt, a kanapé Babi nénitől, apáék régi mosógépe, ami a felújításkor került ki, a könyvek összegyűltek az évek alatt (mer' ott a TV, de azért ki kell őket pakolni a nappaliban, mert az jól mutat) és még sorolhatnám. Végül ott áll a család célszerűtlen, össze nem illő bútorokkal és ebből adódó kényszermegoldásokkal. Kellene a hely az éppen nem használt (nyáron a téli, télen a nyári) ruháknak, de a Babi néniéktől örökölt vitrines szekrénysor hiába foglal el fél szobát, a tárolóhelyek fele csak porfogókhoz használható, a ruhák meg dobozokba gyömöszölve pihennek a szekrény tetején, az ágy alatt vagy ahol épp hely volt. Kevés a hely a fürdőszobában, egy felültöltős keskeny mosógép kapacitása elég lenne és akkor férne egy nagyobb fürdőszobai szekrény, de nincs rá pénz, úgyhogy marad az apáéktól kapott levitézlett behemót, a tisztítószerek meg jobb híján a kád mellett sorakoznek a földön, amíg valaki zuhanyzás után beléjük nem rúg. Akkor aztán borulnak. Sajnos kevesen engedhetik meg maguknak, hogy 0-ról, teljesen a saját szájuk íze szerint, szakértő segítséggel rendezzék be a lakásukat, ebből jönnek a fent említett problémák és ezen nem segít a sokaknál tetten érhető gyűjtögetés sem. Semmit sem dobunk ki, minden kell, jól jöhet még az, aztán lassan megtelik a lakás lommal, amit eleinte még eldugdos az ember a szekrény mélyére, ágy alatti tárolóba, szekrény tetején billegő dobozba, később pedig már az ágy mellett is lesz egy doboz, a konyhában csak úgy ottmarad a pulton az olajosflakon, mert holnap is szükség lesz rá és nem romlik meg, végül pedig csak az ágyig és a TV-nézős kanapéig vezet egy fix ösvény, bárhol máshol feltűnhet bármi, aminek éppen kellett némi hely.

#6-os, a gyűjtögetős részt leszámítva tökéletesen leírtad az lakásunkat. :D

(5-ös voltam)