A mostani fiataloknak mennyi része szeretne nyugatra költözni? Melyek a legvonzóbb országok számukra?

7 éve költöztem el Magyarországrol és egyre ritkábban látogatok vissza. Az itteni magyarokkal ellentétben nekem ez az otthonom, a vakációm alatt vagy bármilyen alkalomból nem az az első gondolatom hogy utazom "haza". Eszem ágában sincs visszaköltözni. Nem hiányzik a túró rudi, a szaloncukor és a téli szalámi sem.

A "hanyatló" nyugati szociális háló, infrastruktúra, magas színvonalú egészségügy, mind elősegítette hogy már nem Magyarországot tartom a hazámnak. Az nem haza ami középvezetőként, átlagfizetéssel kifacsarja a lelkemet és hónapról hónapra kell élni.

Itt most csak én vagyok kereső a családban, a párom még egyetemre jár. És megélünk így is jó színvonalon, a fizetésem 50%-a fedezi a lakhatást és a havi kötelező kiadásokat kettőnknek.

Nekem sem kararttyol senki 8-12 órán keresztül naponta, ez bármilyen nyelven idegesítene is viszont a túlórát szó nélkül kifizetik, az evi 35 nap fizetett szabadságom összes napját kiadják és nem csak papíron. Ráadásul semmi bajom az abdullahokkal és a liukkal. Ugyanolyan részesei a városnak. Nélkülük nem menne a busz, nem vinnék el a szemetet és nem lehetne jó minőségű különlegességeket enni.

A politika nem mérgezi meg a mindennapokat. Erős civil- és szakszervezetek működnek, korrupciót eddig én nem tapasztaltam kispolgári szinten, akiről meg valami kiderült, az belebukott és következményei lettek.

Az emberek többet mosolyognak egymásra és nagyon jó közösségek tudnak kialakulni bőrszíntől függetlenül. Én például inkább megvetem azokat akik külső jegyek alapján és tapasztalat híján ítélkeznek mint például a nagyon okos apolitikus hazafi 40es magyar családapa.

Úgyhogy köszönöm hogy felnőhettem Magyarországon és megtapasztalhattam hogyan nem szeretném leélni az életemet. Mert sajnos nagyon rossz irányba tart az ország és egyre gyorsabban zuhan a morális és egzisztenciális mélységbe.

Ok, urak!

Nincs vita. Nincs értelme. Főleg akkor, ha értelmezési problémák adódnak.

Sok sikert, jó egészséget!

UI: Nem vagyok rasszista. (thai, angol, kazah csoporttársaim voltak 20 éve, német és türük emberekkel is dolgoztam együtt Magyarországon 10 éve)

Én lassan 2 éve élek kint párommal Münchenben. Nem terveztünk soha külföldre menni, mert szerettünk otthon lenni, de tény, hogy nem tudtunk anyagilag egyről a kettőre lépni, ami egy állandó feszültség volt. És ezt érzem az emberek nagy részén is. Mindketten diplomások vagyunk, párom óvodapedagógus, én kertészmérnök, de míg ő már egy ideje nem óvodában dolgozott a nagyon kevés fizetés miatt, hanem irodában, addig én vállalkozó lettem. Párom testvére Németországban lakik, adódott egy jó lehetőség, szép albérlet, neki azonnali munkakezdes, így nekivágtunk. Én 3 hónapig csak nyelvet tanultam, de mostanra megszereztem a második munkámat, ahol a lakóhelyemen kell az épületek és kert fenntartását intéznem.

Amit nagyon hamar tapasztaltam: elmúlt az állandó anyagiak miatti feszültség belőlem. Első 3 hónapban csak párom fizetéséből megéltünk úgy, hogy spórolunk is. Itt nem kiemelkedő az, hogy valaki évente kétszer külföldre utazuon nyaralni, hanem kb az alap. Amikor párom a kollégáinak mesélt arról, hogy otthon sokszor meg kellett gondolnunk, hogy egyáltalán utazzunk-e, nem értették, hogy ez hogy lehet, hát hiszen pihenni kell.

Nem egyszerű itt sem, egyedülállóknak főleg nem, de pároknak és gyerekeseknek könnyebb. És nem kell kiemelkedő szakmai teljesítmény, elég, ha jól élvezed a dolgodat. Szóval ha itt elmész a Mekibe krumplit sütni, abból a fizetésből jól meg fogsz élni és félre is fogsz tudni tenni. És ha kiemelkedő vagy a szakmádban, akkor nem 1-2 ezer, hanem 3-5ezer eurot fogsz keresni.

Ennek ellenére mi szerettünk otthon élni, szeretjük a magyar irodalmat, zenét. A kultúra és barátok hiányoznak. De az a gyűlölködés, ami jelenleg egyre általánosabb otthon, az elkeserítő. És egyre több barátunk fog nemsokára külföldre költözni, akik egy-két éve még csak nem is tervezték.

A mingráns témára reagálva: több feketét és úgy általában külföldit látok, mint otthon, de nekem nem ez tűnt fel itt Münchenben, hanem hogy rengeteg hatalmas park van a városban, ahova járnak ki az emberek pihenni, sportolni, grillezni, beszelgetni, és az egész nekem nagyon tetszik. De ez csak München, és ennek a városnak is vannak rosszabb részei állítólag, mi szerencsére szép helyen vagyunk.

Nem éltem máshol külföldön, és nekünk szerencsénk és segítségünk is volt. E nélkül nem indultam volna neki. De ha itt pl beszéled a német nyelvet, akkor már nyert ügyed van, biztos, hogy lesz olyan munkád, amiből fogsz tudni kényelmesen élni és spórolni. Otthon ezt nem lehet kijelenteni sajnos.