Akik babat vallalnak, miert nem koltoznek kertes hazba?

Panelban éltem világ életemben és a gyermekünk 3 éves korában, covid alatt költöztünk családi házba.

Kisgyermekek sosem lakott a közelünkben csak idősek, gyermektelen házaspárok és fiatalok.

Az idős rigolyas, semmi nem jó neki, ordítva szól a tv, a gyermektelen kötözködik, neki a hétvége szent pihenés, a fiatalok buliznak, hangosak, tűsarkú, széktologatás.

Engem ezek nem zavarták, ebbe születtem, megszoktam. De valóban a kertes ház csondje fantasztikus. Javaslom is minden gyermekes családnak e lelki békét a többi meg puffogjon a panelban továbbra is

Szerintem ez nehéz kérdés. Amíg nem volt gyerekem, néha üvölteni tudtam volna, hogy miért nem lehet a 1,5 éves gyereket elhallgattatni, miért kell nekem minden áldott este az ordítását hallgatni órákon át, de mintha nyúznák... Aztán fölénk is egy fiatal család költözött, ők meg jól sarokra lépnek, néha azt gondolom leszakad a plafon.

Aztán megszületett a babánk és úgy voltam vele, hogy végre visszajár a kölcsön kenyér. Én nem szóltam egy szót sem nekik, meg ők sem nekem, de megutáltam az egész társasházi létet. A pont az i-re az volt, amikor még elkezdtek egy ipari létesítményt is építeni a szomszédba, tök jó érzés, amikor kalapáccsal püfölik mellettünk az acélt én meg próbálnék altatni. Közben felettünk dübögnek, mellettünk ordítanak. Szerencsére akkor már elkezdődött az adás-vétel. Én családi házban nőttem fel. Tud zavaró lenni a flexelés, a fűnyírás, a szomszéd felújítása, az avar égetés, a gumicsizmával fűtés, stb. De összességében sosem éreztem ott olyan belső feszültséget, mint itt. Feltudnék robbanni, amikor a gyerekemet éppen leteszem és akkor kezdik el rángatni fölöttünk a székeket. Vagy én nem tudom... Szóval valahol érthető mindkét fél szerintem, mert én mindkét oldalát átérzem. Tudom, hogy amikor vígasztalhatatlanul sír a babám, akkor ha valaki bekopogna, hogy hallgattassam el, valószínű elküldeném a k*rva anyjába, mert éppen olyan lelki állapotban lennék. És mégis megértem, hogy másokat zavar, mert igen, engem is zavar ha ordít a szomszéd gyerek, meg az is, ha fölöttem ugrál. Érthető, hogy zavarok, de az is érthető, hogy ez zavaró...

Én mondjuk felismertem, hogy nem vagyok társasházba való már, és szerencsére megtaláltuk álmaink otthonát, így költözünk.