Borderline személyiségzavarral és bipoláris depresszióval vállalnál gyermeket?

Nem tartom kizáró oknak, de nehezíti a gyerekvállalást.

A diagnózis önmagában még nem mond el sokat az állapotodról, helyzetedről, kompetenciádról, stb.

Mint előbb mondták, túl fiatalon, nem biztos lábon álló kapcsolatban, egyéb szociális védőháló nélkül, 0 terápiával, 0 megtakarítással ez tuti recept arra, hogy pokollá tedd az életet magadnak is és a gyereknek is.

Ha viszont felnőttél már, dolgoztál eleget magadon, ott van mögötted a biztos családi háttér, segítőkész nagymamák és párod is, rendezett anyagiak, nincs drog vagy alkohol a képben akkor el lehet rajta gondolkozni.

Mondjuk ha nem akarsz gyereket, akkor tényleg jobb, ha nem vállalsz.

Ez nem fogja összetartani a széteső párkapcsolatodat, nem fogja megoldani a lelki problémáidat, a gyerek nem garantált feltétel nélküli szeretet....

Van egy baratnom, o csak siman bipolaris, de szed ra gyogyszert, amit terhesen meg szoptatva nem lehetett. Rajott egy adag gyermekagyi depresszio, es heteket volt a pszichiatrian. Azota helyrejott, egyutt tudtak maradni a gyerek apjaval.

Egy masik baratnomnel terhesen jott ki az OCD, de nagyon durvan. A gyerek 2 honapos koratol tobb honapog volt a korhazban, a gyerek otthon az apjaval. Ok vegul elvaltak, de jo maradt a kapcsolat a szulok kozott, az anya pedig a gyerek 2 eves korara terapias segitseg mellett rendbejott, es kozosen van a felugyelet, alapbol nala maradt a gyerek is, bar kb. ugyanannyit van mindket szulonel. Azota uj parja is van, akinek szinten van gyereke.

A tesom panikbeteg, es bar nem bipolaris, de valamilyen masfajta depresszio van nala. A gyerekeimet imadja, barmikor ra lehet oket bizni, illetve foglalkozott kisgyermeknevelessel is egy ideig. Hihetetlen turelme van hozzajuk, tobb, mint nekem. Es szereti is nagyon a gyerekeket. De sajatot nem akar, o nem meri bevallalni a psziches dolgai mellett.

Ezeket nem velemenyadaskent irtam le, hanem mint valos peldak, akiket ismerek. Nekem enyhe panikbetegsegem volt, amit sikerult kikezelni (nem gyogyszeresen, hanem pszichoterapia+szembenezos-triggerelos gyakorlatokkal en magamtol). Ritkan lett panikrohamom, de akkor eleinte sokaig tartott. Hat ugy nem mertem volna gyereket vallalni. Szoval en szemely szerint kikezeltem, erre is van mod. Nagyon ajanlom a kognitiv viselkedesterapiat, kutatasok szerint is legalabb olyan hatekony, vagy hatekonyabb, mint a gyogyszeres kezeles, csak ennek nem negativ, hanem pozitiv mellekhatasai vannak.

9 eve volt utoljara kb. 40 perces panikrohamom. Azota nem. 6 eves a nagyobbik gyerekem. Sem a terhesseg, sem a szules alatt nem volt problemam, sem azota se vele, se az azota szuletett tesojaval, pedig kemeny elso evek voltak, keves alvassal.

Nekem amugy a pszichoterapeutam utalt arra, hogy esetleg lehet enyhe bipolaris zavarom, de nem lettem ezzel konkretan diagnosztizalva. Azt viszont tudom, hogy egy bipolarisnak nagyon kemeny tud lenni az elso idoszak, bezavarhat a nemalvas nagyon, illetve az aggodas, megfelelesi kenyszer, ezektol brutal lecsokkenhet az alvas, ami nyilvan minden szinten kikesziti az embert, es nem teszi alkalmassa a szuloi feladatok ellatasara.

Fiatal vagy meg, es a kognitiv viselkedesterapiarol keszult lassan 30 evnyi kutatasi eredmeny nagyon biztato, meg lenne idod kezeltetni magad. Persze kerdes, hogy mennyire sulyos a helyzet nalad.

Oszinten szolva, en meg nem igazan talalkoztam olyan emberrel, akinel minden oke lett volna minden teren. Eleg sokan kuzdenek mindenfele mentalis zavarokkal.