Fordulnátok ilyen esetben a rokonokhoz? Tanácstalan vagyok, de úgy érzem, nem a mi felelősségünk már ez

Kétemeletes társasházban lakunk, 3-3 lakás van emeletenként.

Alattunk lakik 2 éve egy idős néni, szerintem már biztos 80 körül van.

Az elején még kedves volt, hozott mindig abból, amit éppen sütött, vagy megállított beszélgetni, de utána ez átment másba... Már már zaklat minket, nem tudunk úgy kimenni a lakásból, hogy ne hallanánk, hogy lent is nyílik azonnal az ajtó, és ott áll, vár minket. Olyankor számon kér, hogy mi már megint mit csináltunk egész éjszaka, mert egy szemhunyásnyit sem tudott aludni tőlünk. Ilyenekkel jön, hogy mi tologatjuk hajnalban a bútorokat, hallja, ahogy trappolunk fel és alá órákon át, meg hogy ne fürödjünk későn, mert ő hallja, ha engedjük órákig a melegvizet este 10-kor. Hetente biztos felhív minket éjfél és hajnali 1 között, hogy fejezzük be azonnal, amit csinálunk, mert nem bír aludni. Ha mondom, hogy semmit nem csinálunk, aludnánk, akkor elkezd tanakodni, hogy honnan jöhet a zaj (jelzem, mi sosem hallunk semmit amúgy).

De közben meg a mi segítségünkre szorulna, mert mindig kell neki valami a boltból, vagy 5 zsugor víz, vagy 3 kg krumpli. Olyan is volt, hogy az éjszaka közepén hívott fel, hogy menjek már le, mert nagyon rosszul van és a szobába sem bír bemenni a vérnyomásmérőért, lehet ki kellene hívni az ügyeletet. Utána meg, hogy nem mennék be vele a kórházba? Mindezt hajnali 2-kor úgy, hogy én másnap 8-tól vizsgáztam.

Vannak rokonai, két gyereke tuti, mert ők járnak hozzá kéthetente.

Arra gondoltam, hogy beszélnék velük, mert ez így azért nem állapot már. Az sem, hogy a saját lakásunkban nem mozdulhatunk meg este 8 után a néni szerint, mert különben azonnal hív, csenget. Valamint szerintem az sem a mi dolgunk lenne, hogy mentőt hívjunk hozzá, kórházba kísérgessük.

Szerintetek nem lenne fura, hogy megállítanám őket valamikor? Vagy ha ti lennétek ilyen helyzetben az édesanyátokkal, hogy reagálnátok?