Fordulnátok ilyen esetben a rokonokhoz? Tanácstalan vagyok, de úgy érzem, nem a mi felelősségünk már ez
Kétemeletes társasházban lakunk, 3-3 lakás van emeletenként.
Alattunk lakik 2 éve egy idős néni, szerintem már biztos 80 körül van.
Az elején még kedves volt, hozott mindig abból, amit éppen sütött, vagy megállított beszélgetni, de utána ez átment másba... Már már zaklat minket, nem tudunk úgy kimenni a lakásból, hogy ne hallanánk, hogy lent is nyílik azonnal az ajtó, és ott áll, vár minket. Olyankor számon kér, hogy mi már megint mit csináltunk egész éjszaka, mert egy szemhunyásnyit sem tudott aludni tőlünk. Ilyenekkel jön, hogy mi tologatjuk hajnalban a bútorokat, hallja, ahogy trappolunk fel és alá órákon át, meg hogy ne fürödjünk későn, mert ő hallja, ha engedjük órákig a melegvizet este 10-kor. Hetente biztos felhív minket éjfél és hajnali 1 között, hogy fejezzük be azonnal, amit csinálunk, mert nem bír aludni. Ha mondom, hogy semmit nem csinálunk, aludnánk, akkor elkezd tanakodni, hogy honnan jöhet a zaj (jelzem, mi sosem hallunk semmit amúgy).
De közben meg a mi segítségünkre szorulna, mert mindig kell neki valami a boltból, vagy 5 zsugor víz, vagy 3 kg krumpli. Olyan is volt, hogy az éjszaka közepén hívott fel, hogy menjek már le, mert nagyon rosszul van és a szobába sem bír bemenni a vérnyomásmérőért, lehet ki kellene hívni az ügyeletet. Utána meg, hogy nem mennék be vele a kórházba? Mindezt hajnali 2-kor úgy, hogy én másnap 8-tól vizsgáztam.
Vannak rokonai, két gyereke tuti, mert ők járnak hozzá kéthetente.
Arra gondoltam, hogy beszélnék velük, mert ez így azért nem állapot már. Az sem, hogy a saját lakásunkban nem mozdulhatunk meg este 8 után a néni szerint, mert különben azonnal hív, csenget. Valamint szerintem az sem a mi dolgunk lenne, hogy mentőt hívjunk hozzá, kórházba kísérgessük.
Szerintetek nem lenne fura, hogy megállítanám őket valamikor? Vagy ha ti lennétek ilyen helyzetben az édesanyátokkal, hogy reagálnátok?
Mindenképp beszélj a rokonokkal.
Szerintem ez kezdődő demencia, amit a családtagok, ha nem találkoznak vele napi szinten, nem biztos, hogy észrevesznek.
Persze az is lehet, hogy tudnak róla, csak ezzel sajnos egyébként nem nagyon lehet mit kezdeni, amíg odáig nem jut a dolog, hogy otthonba kerülhessen a néni. Vele ugyanis hiába fognak erről beszélni a rokonok is, falra hányt borsó... Tapasztalat.
Szólni kell a rokonoknak.
Sajnos ezzel nem sokat lehet kezdeni, talán kezdődő demencia, akkor pedig vele hiába beszéltek, nem fog tudni mit csinálni.
Az a baj, a rokonoknak simán jogában áll megvonni a vállukat, és kész. :(
Leszarom, nem a rokonom, csak egy idegen ember, aki szomszedban lakik.
Beszelj a gyerekukkel.
Nagymamámnál is 80 fölött lettek ilyesmik. Szerintem itt valakinél történik valami a mentális dolgokkal és valahogy nem olyan könnyen választja szét már, hogy mi valós mi hogy van. Paranoid dolgok is bejönnek könnyen.
Ez nagyon nehéz dolog. Tényleg nagyon nehéz. Rokonok sem nagyon fognak tudni mit tenni.
Nem tudom mi segítene ezeken az időseken. Mitől lesz ez. Mert a nagymamám is húsz éven át az idő nagy részében egyedül volt, lehet ez is betesz. Fogalmam sincs. De ez komoly társadalmi probléma szerintem. Sokkal tovább élnek az emberek és egyre több ilyen van és ők sem tehetnek róla, mert úgy tűnik nem egyedi dolog ez a változás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!