Hogyan viszonyuljak a lakótársamhoz, ha már kellemetlenül érzem magam emiatt?

Ismeretlenekként költöztünk össze, tehát semmit nem tudtunk a másikról és a beköltözés alkalmával találkoztunk először. Akkor sem volt túl beszédes, de igazából nem is foglalkoztam vele, mert mindketten azzal voltunk elfoglalva, hogy szerződés, fizetés, pakolás, vásárlás stb., és gondoltam majd úgyis lesz alkalmunk bőven megismerni egymást. Viszont azóta egyetlen egy szót nem beszéltünk a kötelezőn kívül (azt is inkább csak a neten keresztül, ott is gyorsan, egy-két szóban és tényleg csak amit muszáj), nagyon keveset találkozunk és már olyan érzésem van mintha direkt kerülne, mintha zavarnám és kellemetlenül érzem magam emiatt. Többször előfordult, hogy mikor megérkeztem ő bement a szobájába, magára csukta az ajtót és nem is jött ki onnan vagy a reggeli/esti készülődés is így zajlik, felváltva járunk ki, hogy még véletlenül se találkozzunk. Az elején még nyitva hagytam az ajtómat és kiültem a nappaliba is, de ő mindig bezárkózott, nem jött ki amíg ott voltam és már nem szoktam emiatt. Vagy például én mindig szoktam köszönni és szeretek szólni is a másiknak, hogy mikor érkezem/megyek haza, mert szerintem ezt jó, ha tudja az ember (pl. most is csomószor előfordul, hogy bent felejti a kulcsát a zárban és nem tudok bemenni, de gyakorlatilag bármi adódhat ami miatt ezt jó tudni), de erre nem szokott reagálni, néha meg sem nézi az üzeneteimet és ő soha nem beszél meg velem ilyeneket, köszönni sem köszön mindig.

Nem azt vártam, hogy legjobb barátnők leszünk és nyilván számítottam arra is, hogy más szakon tanulva más lesz az időbeosztásunk, mindkettőnknek megvannak a maga barátai stb., stb. Laktam már együtt több emberrel és ezekkel tisztában vagyok. Viszont ilyen kapcsolatom még egy lakót/szobatársammal sem volt, mert legalább mindig köszöntünk egymásnak, váltottunk pár szót mikor éppen ráértünk és összefutottunk a lakás egy pontján (pl. reggelinél), legalább alap dolgokat tudtunk egymásról, szóltunk egymásnak mikor megérkeztünk/hazamentünk vagy nem kerülgettük egymást a lakásban. Nekem ez így nagyon furcsa és kellemetlen is.