Hogyan viszonyuljak a lakótársamhoz, ha már kellemetlenül érzem magam emiatt?
Ismeretlenekként költöztünk össze, tehát semmit nem tudtunk a másikról és a beköltözés alkalmával találkoztunk először. Akkor sem volt túl beszédes, de igazából nem is foglalkoztam vele, mert mindketten azzal voltunk elfoglalva, hogy szerződés, fizetés, pakolás, vásárlás stb., és gondoltam majd úgyis lesz alkalmunk bőven megismerni egymást. Viszont azóta egyetlen egy szót nem beszéltünk a kötelezőn kívül (azt is inkább csak a neten keresztül, ott is gyorsan, egy-két szóban és tényleg csak amit muszáj), nagyon keveset találkozunk és már olyan érzésem van mintha direkt kerülne, mintha zavarnám és kellemetlenül érzem magam emiatt. Többször előfordult, hogy mikor megérkeztem ő bement a szobájába, magára csukta az ajtót és nem is jött ki onnan vagy a reggeli/esti készülődés is így zajlik, felváltva járunk ki, hogy még véletlenül se találkozzunk. Az elején még nyitva hagytam az ajtómat és kiültem a nappaliba is, de ő mindig bezárkózott, nem jött ki amíg ott voltam és már nem szoktam emiatt. Vagy például én mindig szoktam köszönni és szeretek szólni is a másiknak, hogy mikor érkezem/megyek haza, mert szerintem ezt jó, ha tudja az ember (pl. most is csomószor előfordul, hogy bent felejti a kulcsát a zárban és nem tudok bemenni, de gyakorlatilag bármi adódhat ami miatt ezt jó tudni), de erre nem szokott reagálni, néha meg sem nézi az üzeneteimet és ő soha nem beszél meg velem ilyeneket, köszönni sem köszön mindig.
Nem azt vártam, hogy legjobb barátnők leszünk és nyilván számítottam arra is, hogy más szakon tanulva más lesz az időbeosztásunk, mindkettőnknek megvannak a maga barátai stb., stb. Laktam már együtt több emberrel és ezekkel tisztában vagyok. Viszont ilyen kapcsolatom még egy lakót/szobatársammal sem volt, mert legalább mindig köszöntünk egymásnak, váltottunk pár szót mikor éppen ráértünk és összefutottunk a lakás egy pontján (pl. reggelinél), legalább alap dolgokat tudtunk egymásról, szóltunk egymásnak mikor megérkeztünk/hazamentünk vagy nem kerülgettük egymást a lakásban. Nekem ez így nagyon furcsa és kellemetlen is.
válasza:Vagy tudomásul veszed, hogy ő ilyen magánakvaló (magyarán bunkó),
vagy megpróbálod felvetni neki a problémát,
vagy elköltözöl, ha nagyon idegesít. Ezek a lehetőségeid.
válasza:Most tuti le leszek pontozva, de sajnos én is hasonló vagyok, mint a lakótársad. Én már 2 éve élek együtt a lakótársaimmal, de sajnos továbbra is iszonyatosan visszahúzódó vagyok. Bár én azért mindig köszönök, plusz ha ők kezdeményeznek beszélgetést, akkor persze válaszolok, de valahogy nem sikerült őket megszoknom. Ez abszolút az én hibám, nagyon nehezen közeledek az emberek felé, és van, hogy valakivel nem is sikerült soha megtalálnom a közös hangot. Azért néha szoktam nekik pl. sütit sütni, hogy ne tűnjek totál bunkónak, és ne érezzem magamat annyira rosszul, amiért ennyire elhúzódom tőlük, bde ezen kívül én sem nagyon szeretek velük kommunikálni. Én szintén kerülöm őket, ha ők vannak a közösségi terekben, akkor nem megyek ki. De még egyszer hangsúlyozom, ez nem az ő hibájuk, mert alapvetően nagyon aranyosak, csak én meg nagyon szorongok😅
Nem állítom biztosra, hogy a te lakótársadnál is ez áll a háttérben, de szerintem az is benne van a pakliban, hogy ő is szorong. Persze az is egy eshetőség, hogy csak szimplán bunkó (pl. az, hogy nem köszön, tényleg elég udvariatlan).
válasza:Nekem is volt egy olyan lakótársam, akiről semmit nem tudtam meg egy év alatt. Azért nem zavart annyira, mert volt egy másik is (hárman laktunk), és vele beszélgettünk valamennyit.
Valószínűleg nagyon visszahúzódó, nem tudja mit mondhatna neked, és azt sem, hogyan reagáljon a közeledésedre (bennem is van ebből egy vonóval, valamilyen szinten együtt tudok érezni, én is nehezen ismerkedem, de a lakótársad már tényleg súlyosabb eset). Az is lehet, hogy olyan típus, aki már el is döntötte magában, hogy nem is próbálkozik a barátkozással, mert nehéz és kínos. Megfelel neki, hogy kerülgetitek egymást egy mukkanás nélkül.
Nem is tudom, mit csinálhatnál vele. Ha van valami alibi témád, megpróbálhatsz vele beszélgetni (akár konkrétan erről is, hogy miért szeretnéd, ha praktikus infókat megosztanátok egymással), hátha kicsit megnyílik, legalább annyira, hogy szóba álljon veled. Csak ne azzal gyere neki, hogy ő milyen, ne hibáztasd (túl zárkózott vagy, csendes vagy, rosszul érzem magam miattad), mert attól nem lesz barátságosabb, hogy mikor próbál úgy tenni, hogy észre se vedd, mégis utánamész és beszólsz. Inkább valahogy úgy fogalmazz, mintha a segítségét kérnéd ahhoz, hogy komfortosabban érezd magad. Ha nem sikerül a beszélgetés, nem sikerül. Kínosabb már úgysem nagyon lehet.
válasza:Vannak akik nem nyitottak az ilyen jellegu kapcsolatra, van aki pl utal idegenekkel lakni, de nincs mas valasztasa, igy hat marad az, hogy bezarkozik a szobajaba…
T
válasza:Na ezert lakok egyedul
Ja es ha valaki maganak valo az nem egyenlo azzal hogy bunko
Bunko akkor lenne ha folyton idegesitene teged
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!