Tanácsok egy kiégett, depis egyetemistának?
Már csak egy és fél félévem van vissza az egyetemből (6 féléves szak, ebből 4 félévet teljesítettem, az 5. félévet nem fejeztem be és onnan még maradt pár tárgy, illetve a 6. félév még teljes egészében vissza van). Az ötödik félévig nem volt semmiféle probléma, kifejezetten szerettem egyetemre járni és jól is ment. Viszont az ötödik félév már elég nyögvenyelősen indult az online oktatás után, majd mikor ismételten átálltunk a távoktatásra, akkor ott már éreztem, hogy ebből sok jó nem fog kisülni. Nem szeretném túlmagyarázni, de engem nagyon megviselt ez az egész helyzet (hogy egyedül voltam, bezárva éreztem magam otthon és nem nagyon tudtam hova menni, nem tudtam találkozni és beszélgetni a barátaimmal, másokkal sem igazán voltam kapcsolatban, rengeteget tanultam stb., stb.) és egy idő után ez már a teljesítményemre, az egész közérzetemre is kihatott (pl. nem tudtam rendesen koncentrálni, állandóan kimerültnek éreztem magam, elvesztettem a motivációmat, nem volt már kedvem semmihez, magányosnak éreztem magam, sokat stresszeltem és szorongtam, nem tudtam rendesen aludni sem stb.). A 6. félévemet passziváltam, de igazából inkább csak a nyár elején tudtam változtatni a helyzeten, mikor már feloldották a korlátozásokat. Most már valamivel jobban érzem magam, rájöttem mivel szeretnék majd foglalkozni és így ismét találtam motivációt a tanuláshoz, szeretném is folytatni majd az egyetemet szeptemberben. Viszont félek tőle, hogy esetleg ismét beköszönt a koronavírus, ismét átállunk online oktatásra stb. és megint visszaáll az a helyzet, amit nagyon nem szeretnék.
Milyen tanácsokat tudnátok adni, ami segíthetne?
válasza:Gondold végig, másban is jellemző rád, hogy a cél előtt adod fel? Nekem ez nagyon rossz tulajdonságom és csak úgy tudtam rajta változtatni, hogy tudatosítottam magamban. Hajlamos vagyok rengeteg energiát belefektetni valamibe és a vége előtt egyszercsak elfogy a lendületem, az erőm és feladom azzal, hogy á, úgyse fog sikerülni. Rengeteg mindent vissza tudok az életemben vezetni erre a mentalitásra, kishitűségre vagy nem is tudom mi ez. Akár szerelmet, akár tanulmányokat, amiket soha nem tudtam befejezni. Azóta megpróbálok felkészülni erre a holtpontra és túllendülni rajta, hogy csak azért is végigcsinálom. Nyilván menet közben kiderülhet, hogy nem ez az én területem, mást szeretnék, de akkor is végigcsinálom és utána kezdek bele abba a másba.
Mindig jön valami, hidd el, ha nem vírushelyzet, akkor más. Én pl. egy mérlegképes könyvelői tanfolyamot emiatt a mentalitás miatt nem tudtam soha befejezni. Szerelmi bánatom volt, a tanfolyam is nehéz volt. Feladtam a vége előtt. A következő tanfolyamnak úgy mentem neki, hogy ezt akkor is végigcsinálom, ha bármi jön is az életembe. Ennek az is volt az oka, hogy a nagymamám nemrég halt meg és a tőle örökölt pénzt olyasmire akartam fordítani, amit ő is helyeselne, ami nem vész kárba. Ezért beiratkoztam egy Tb ügyintéző tanfolyamra. A tanfolyam vége előtt öngyilkos lett az öcsém. Hagy ne mondjam, milyen lelkiállapotban és hogy mentem el vizsgázni. Nem lettem kitűnő, ez tény. De nem adtam fel és megszereztem a végzettséget. Nem tudtam volna végigcsinálni, ha nem fogadtam volna meg előtte, hogy bármi jön, megcsinálom.
Ahogy végignézem az életem, minden tanulmánynál volt egy olyan mélypont, amin múlhatott volna, mert fel akartam adni. A fősulin párkapcsolati válság épp az államvizsgámra időzítve. A nyelvvizsgám előtt iszonyatosan beteg voltam. Családom volt már, kisgyerekem, hánytunk a köhögéstől, annyira betegek voltunk, nekem meg tanulnom kellett, mert nem csak egy nyelvvizsga múlt rajta, hanem a diplomám, mert az volt az utolsó alkalom, amikor még elfogadták a könnyített nyelvvizsgát. Ott bőgtem a lázas gyerekkel a karomban, amiért ahelyett hogy vele lehetnék, nekem tanulnom kellett. De nem adhattam fel. Részben a fogadalmam miatt, részben a gyerekem miatt pont. Nagyon betegen mentem le vidékre a fősulira nyelvvizsgázni, nyilván ez még a koronavírus előtti időszak volt é megtehettem, de sikerült és ez csak azért volt, mert kitartottam.
Szóval ha van kellő önismereted és belátod, hogy mindez nem a vírus miatt van elsősorban, hanem hajlamos vagy a vége előtt feladni, akkor tudatosan jobb ha leküzdöd magadban ezt az elkeseredésre való hajlamot.
Család mellett már piszok nehéz tanulni.
Apám is feladta az egyetemet egy rossz passz miatt, amiben benne volt egy szerelmi csalódás is. Aztán egész életében nyomorogtunk, mert csak úgy dolgozhatott, hogy mások neve alatt, akik aláírásért cserébe elvették a fele bevételét. Az ő szakmájából mások urak lesznek. Próbálta befejezni az egyetemet, de kisgyerekek és munka mellett...ugyan már, egyszerűen lehetetlen volt. Amiért akkor feladta, azért egész életében bűnhődtek a felesége és a gyerekei.
válasza:1# Szerintem nálam egyáltalán nem erről van szó. Nem jellemző rám, hogy feladnám a cél előtt. Legalábbis eddig soha nem volt rá példa, és most sem így élem meg az egyetemet, az eddig történteket. Nem érzem úgy, hogy feladtam volna vagy nem is tervezem feladni. Sőt valahogy bennem igazából az sem volt meg, hogy az lenne a nagy cél, hogy most megszerezzen a diplomát és akkor azért kell hajtani, csak az legyen meg, bármi áron stb. Én szimplán azért akartam egyetemre menni, mert szerettem tanulni, új ismereteket szerezni és ez érdekelt. Valamint soha nem is akartam otthagyni az egyetemet, eleve csak passziváltam a félévem (az meg sem fordult a fejemben, hogy kiiratkozzak) és úgy voltam vele, hogy majd szeretném folytatni. Persze, olykor volt bennem bizonytalanság, de alapvetően nem szoktak megingatni magánéleti dolgok, különféle történések stb. sem (pl. amit írsz, hogy szerelmi bánat, betegség, gyász és hasonlók). Itt is inkább az volt a gond szerintem, hogy hirtelen teljesen felfordult az életem, kiszakadtam a megszokott közegemből, minden megváltozott főként negatív irányba és hosszú távon ezt már nem bírtam. Úgyhogy én őszintén azt érzem, hogy ez igenis a vírus és annak velejárói miatt volt.
2# Pszichológushoz maximum akkor lesz csak alkalmam elmenni, ha megkezdem az egyetemet. Előbb sajnos nem.
válasza:Ha tényleg tudod mivel szeretnél foglalkozni, akkor találj lehetőséget már most, hogy benne dolgozhass. Akár ingyen, gyakorlatként. Muszáj, hogy legyenek jó, hosszú tapasztalataid, mert csak így vesznek fel egyetem után teljes állásba bárhová is.
Pszichológus tényleg jó, és az egyetemi mentálhigiénés szolgálat keretében ingyenes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!