Furcsa egyetemi lakótárs? Vannak történeteitek?:D

az első csaj halálra sértődött, amikor fél év podcast -és hírcsatorna hallgatás után meguntam (kétágyas szoba), és megkértem, hogy ugyan vegyen már magának egy fülhallgatót, mert én milyen önző vagyok, igazán tudhatnám, hogy ő egy fontos mérnökhallgató, akinek nincs ideje ilyesmire (csak bulizni tud minden második nap elmenni), és pénze sincs (épp akkor vett magának repjegyet karácsonyra new yorkba a pasijához)

a második csaj egy kisgyerek volt, 19 évesen először távol a papától, én tanítottam meg hogyan kell mikrót használni és mosni... egy idő után komolyan elgondolkodtam rajta, hogy felhívom a kedves papát hogy megegyezzünk a babyszitteri órabéremben.

a harmadik (aki mellett most vagyok/voltam, de végre kiköltözök a kollégiumból) rendszeresen elment otthonról a lakáskulcsa nélkül, majd engem hibáztatott, hogy én meg bezártam az ajtót mikor elmentem dolgozni. mert ő csak a parkba ment futni. vagy csak bevásárolni. (miközben közöltem vele a legelején, hogy nagyon szeretném, ha az ajtó zárva lenne, mert kislány se zárta, be is jött egyszer egy hullarészeg sráca, aztán hatalmas szerencsénkre ki is ment. de csövesek is tanyáznak néha a földszinten, plusz lopnak is, de ugyebár ez a gyermeki agyban nem talál megértésre)

most kiköltözöm egy lakásba másokkal, ott én vagyok a legfiatalabb 23 évesen, a többiek 25-30, remélem végre valóban értelmes felnőtt társaságba keveredek, mert már nagyon unom ezeket a kis hlye kölyköket...

Nekem volt egy szobatársam, aki olyan szinten háklis és főnökösködő volt, hogy mindent meg akart nekünk magyarázni, hogy mit hova pakoljunk, hogyan csináljunk stb. Mikor először találkoztunk kihívott minket a konyhába, hogy tartsunk megbeszélést, de "jajj most nehogy az legyen, hogy én mondom meg mi hogyan legyen", majd megmondta :D Megkérdezte, hogy hogyan szoktuk kidobni a használt tamponokat, majd elkezdte nekünk magyarázni, hogy gyűjtsük a wc papír gurigákat a wc mellett, mert akkor a használt tampont be tudjuk tekerni wc papírba, majd bele tudjuk tenni a gurigába és akkor úgy tudjuk kidobni és szerinte így jobb... Mindezt az első nap, mikor gyakorlatilag éppen csak találkoztunk, úgyhogy gondolom mondanom sem kell, hogy minden másra is volt valami "szabály" az ablaknyitástól kezdve, az ajtó zárásán át, a főzésig. Például megkérdezte, hogy ki mit hozott a konyhába, megmutatta hova tehetjük és megkérdezte, hogy ki hogyan áll hozzá, használhatja-e más is, kölcsön lehet-e kérni stb. Ketten mondtuk, hogy persze, minket nem zavar, szívesen kölcsönadjuk stb., majd mondta, hogy "de jó, köszi, én nem igazán szeretem, ha az enyémet más használja, így azt szeretném kérni, hogy azt ne használja senki, jó" :D Úgyhogy nem tudom ő mennyire tartozik a "fura" kategóriába, de őt nagyon nem bírtam és hosszútávon nem tudtam volna elviselni. Szerencsére nem is kellett, mert átálltunk online oktatásra, hazaköltöztünk és ennyi volt, de egy egész tanévet nem tudom hogyan húztam volna le vele.

Más fura szobatársam nem volt, legalábbis engem kevés dolog zavar, alkalmazkodó vagyok, kötök kompromisszumot stb., meg eleve úgy gondolkozom, hogy mindenki azt csinál amit akar. Maximum olyat tudok mondani, hogy volt olyan szobatársam, aki csikorgatta a fogait alvás közben és az azért néha zavaró volt, vagy nem mosogattak vagy ilyesmi, de ez nem furcsaság szerintem.