Milyen az élet, ha valaki faluba, kisközségre születik? Nem vágytok városba?

Aki oda születik, az azt szokja meg. Aztán kamaszkorában vonzóbb lesz a város. Ha tud, elköltözik.

És gyakran - felnőtt korában, vagy ha idősebb lesz -, megcsömörlik a várostól és visszacuccol a gyökerekhez. Vagy marad a városban.

Falun laktam 20 évig, kisvárosba jártam középiskolába. Főiskola miatt a szomszéd megyeszékhelyre "költöztem" kollégiumba 3 évig, most ugyanabban a városban lakom, csak egy csendes, külvárosi részén (falu-szerű részén).

Most nézünk telket párommal, a korábban említett kisváros és a mostani házunk között nézelődünk, faluhelyen. :)

Párom az egyetem alatt 3 évig Pesten lakott, de ő világéletében megyeszékhelyen élt, ezen a külvárosi részen (délelőtt városban volt, délután a csendes, természethez közeli helyen).

Egyikünk sem vallja magát városinak, én főleg nem.

A megyeszékhelynél nagyobb városba nem is költöznék soha. Nem tudnám megszokni. Jó az, hogy minden közel van hozzád, bármi kell, ott van pár kilométerre, de ha ügyesek vagyunk, idén összejön egy köztes megoldás, a két város közötti kis házikóval. :)

Nagyszüleim tanyán laknak, a gyerekkorom jelentős részét ott töltöttem. Még olyan helyre is nagyon szívesen mennék.

Nagyváros szóba sem jöhet nálam. A nyüzsgés, a pezsgés, a folytonos zsivaj nálam nem opció.

25N