Miért ragadnak itt le az emberek?

egyáltalán nem biztos, hogy van összefüggés a kesergés-panaszkodás meg a leragadás között...elég sok ember csinálja ezt akkor is, ha amúgy sikeres, szóval már innentől is egy hülyeség ez a gondolatmenet.

másrészt pedig ha valakinek van egy fix, kialakult élete, miért kockáztasson? lehet valakinek teljesen rendben van egy három műszakos gyári munka, és mellette be tudja úgy osztani az idejét, hogy éljen is.

mivel "jobb élet" az, ha mondjuk még 4-5 éveket tanulsz egyetemen keményen, hogy ne csak papírod legyen, hanem tudásod is. ott sem lehetetlen élni, de azért az már egy fokkal nehezebb...és még akkor is ott van az, hogy hiába tanultál, mert idő közben rájössz, hogy nem érzed jól magad abban a szakmában. értessz hozzá, jól keresel, de útálod...semmi nem ennyire egyszerű, mint ahogy te leírod, hogy a boldogság kulcsa az önképzés meg a célok elérése...utána is van mit csinálni, ami teljesen független is lehet az előző időszaktól...

Én fémforgácsoló szakmával nettó 600ezret viszek haza magyarországon.

Érettségivel,nyelvvizsgával és 5egyéb,ehhez kapcsolódó szakmával. Miért gondolod.hogy aki dolgozik az rosszul keres? Sógorom épületgépészként netto 400at hord haza..

Jössz itt a nagy szavakkal,de semmi konkrétum, én most vettem meg 29évesen készpénzért az első saját lakásomat hitelek és segítseg nélkül, Te a terveken túl mit tudsz felmutatni?

Kérdező: teljesen értem, amit mondasz. Mi külföldön élünk.

Magyarországi rokonok, barátok gyakran panaszkodnak, hogy nincs elég pénzük, nem látják, hogy hogyan építhetnék fel otthon a jövőjüket vagy csak úgy rosszul érzik magukat. 20-as évek második felében járó korosztályról beszélünk, többnyire párokról.

Ilyenkor fel szoktuk ajánlani, hogy ha van kedvük szerencsét próbálni, akkor szívesen segítünk nekik. Jöjjenek ki, segítünk munkát találni meg lakást. Amíg ez nincs meg, addig lakhatnak nálunk.

Erre általában a következő válaszokat kapjuk:

-á, de ott nem magyarul beszélnek, én nem akarok más nyelven dolgozni

-én nem akarok albérletbe költözni

-nem költözök messze anyukámtól

-engem ott biztos lenéznének

Nos, nyilván mindenkinek a saját döntése, én megértem azt, hogy nem. Csak utána eléggé idegesítő, amikor legközelebb újra rákezdenek, hogy mennyire kilátástalan az életük.

Nem akarlak elkeseríteni, de te ugyanolyan senki vagy mint azok, akiket fikázol. A nagy terveid mellett ugyanúgy nem tudsz felmutatni semmit. 🙄

Mellesleg nem tudom ki hogy van vele, de én a terveimet max a férjemmel és a szüleimmel osztom meg, meg maximum közeli barátokkal.

Hogy mások meg mit gondolnak rólam, az az ö bajuk.

Miért kell alpári módon beszélni valakiről, aki megfogalmazott teljesen kulturáltan egy kérdést? Sosem fogom megérteni azokat az embereket, akinek ez az egyetlen örömforrás az életében.

Mit nevezünk "itt"-nek? Magyarországot? Egy települést? Egy városrészt?

Én sem szeretem azt a mentalitást, amit sokan képviselnek. Mindig mást hibáztatnak a saját sikertelenségükért, véletlenül sem magukat. Ebből aztán olyan romboló emberi kapcsolatok jönnek létre, hogy öröm nézni... Ez viszont nem gondolom, hogy hely függő lenne, vagy nézet függő. Mindenki találja meg a boldogságát a maga szintjén ott, ahova a szíve húzza.

Ha valakinek a külföldi élet a szíve vágya, ám hajrá.

Ha valakinek a vidéki élet, bármilyen helyi melóval, hát legyen.

Ha valakinek a nagyvárosi karrier a lételeme, akkor csinálja.

Részemről bármi belefér, csak az állandó siránkozás, panaszkodás nem. Avagy ez is lehet, de akkor nem én leszek a megfelelő társasága. :)

Egyébként a kérdésedre a válasz az, hogy a langyos, de már jól megszokott f*sban ülni mindig kényelmesebb, mint kilépni a komfort zónából és változtatni.