Ha olyan házba költözök ahol az én lakásomon kívűl még 4 lakás van akkor beszélgetni is illik a szomszédokkal, nem elég annyi, hogy csak köszönök nekik mint a panelben?

Semmit nem kell.

Ha nem akarsz beszélgetni, nem beszélgetsz.

Persze ha valaki kedvesen érdeklődik vagy kérdez akkor azért szerintem illik diskurálni kicsit :)

Illik először is bemutatkozni.

Meg köszönni is.

Távolságot tartani azt lehet

Köszönj, viselkedj normálisan és ennyi. Nem vagytok haverok, munkatársak, osztálytársak, nem kell diskurálni csak azért, mert ugyanabban az épületben laktok.

Én bemutatkoztam annak idején, de ma már pont letojnám ezt is, mint ahogy azóta az összes új lakó tette (8 lakásból csak 3-ban maradtak ugyanazok), mert semmi közünk egymáshoz.

Köszönni illik, meg akivel épp összefutunk bemutatkozunk, de nem csengetünk végig, hogy hé, xyz vagyunk.

Mindenki éli a saját életét. Mi sem örülnénk neki, hogyha random emberek becsengetnének, meg nekiállnának nagymonológba kezdeni jaj mi vagyunk az új szomszédok, blabla.

Oké, szevasz.

Elemi CIVILIZÁCIÓ kultúremberek között.

Ha valakikkel egy házban lakunk (és az nem egy 500 fős tömegszállás),

akkor 4 lakás néhány felnőtt lakójával illik (és hasznos!) megismerkedni. Valószínűleg az egy TÁRSASHÁZ lehet. Ott úgyis találkozni kell legalább évente a közös ügyek megbeszélésére (vagy ha pl. jön a közmű-leolvasó, kigyullad x-ék konyhája, elhagyta a kulcsát a szomszéd gyereke...)

Szóval úgyis ISMERNI KELL egymást felületesen. Nyilván mind más vérmérséklettel fogadja majd, de az ÚJ LAKÓNAK illendő barátságosan bemutatkozni. Lehet a kapuban találkozáskor, lehet a lépcsőházban, de akár egy névjegyszerű papírt be is dobhatunk a postaládájukba.

(Nekünk is szükségünk lehet a segítségükre, de nem csak ezért.)

Minek kezdjünk eleve mínuszból egy hosszas szomszédi közösségben?