Húszonévesek ti hol laktok most,Ti is nyomorogtok hiàba dolgoztok?

Én megyeszékhelyen élek, a spórolt pénzemből már vettem egy telket falun, házba bele se merek gondolni.

Dolgozom, havi 310 nettó, otthon lakom igyekszem minél többet félretenni, aztán majd csak lesz valami.

Aki huszonévesen jól él, általában jómódú családban nőtt fel és jól megtolták a startnál. Mint az egyetemista lányt az előbb.

Pesten egyedül+albérletben meg kb csak nyomorogni lehet. Én a helyedben nyugatra mennék.

Nem muszáj pont Salgótarjánra vagy Ózdra költözni, a mondanivalóm lényege, hogy olcsóbb helyet kell nézni Pesttől, nyilván ez a két város a másik véglet, nem véletlenl olyan olcsó az ingatlan.

Meg kell nézni, hol tudnád kérdező a végzettségedet, tapasztalatodat kamatoztatni, melyik másik városban tudnál elhelyezkedni hasonló fizetésért. Azért ezt a 250-et máshol sem lehetetlen elérni.

Én is így voltam ezzel..De kijöttem Németországba. Lett egy feleségem, és van egy négyéves kislányom. Főkönyvelő vagyok, összesen keresünk havi 6000 eurót , a háromszobás lakás havi 1500, ha mindent beleszámolunk, 2000-t költünk, 2500-t félreteszünk. Itt tartok, 29 éves vagyok.

Külföldre költözést javaslom neked is. Magyarországon ez végig így fog menni, ott már egy átlag embernek nincs jövője....

Szerinted itthon nem kereshet egy "átlag" ember akár egyedül is ennyit?

A fogorvos édesanyámnak a legrosszabb hónapja is bőven veri (Sopron, Színház u.) a kettőtök összkeresetét.

A párom most alapított mérnöki irodát, a 2. év tiszta hasznát szintúgy bőven 72 000€ fölé várjuk majd.

Átlagos emberek vagyunk, mikrovállalkozók, nem Mészárosok meg hasonlók.

Elhiszem, hogy neked nagy előrelépés 2 főre a 6000€, de ettől még ne beszélj mások nevében, mikor kiköltözésre bíztatod!

Magyarországon (JÓ) szakmunkásként szerintem több, mint el lehet boldogulni.

Mit nevezünk jövőnek? Mi fiatal mérnök páros vagyunk, itthon élünk, jól keresünk, van megtakarításunk, van jővőképünk, vannak terveink. Tisztában vagyok vele, hogy "egy házzal odébb" ennek sokszorosát is megkereshetnénk, de szeretek az anyanyelvemen beszélni, szeretem, hogy közel vannak a barátaim és a család is max 1,5 órára él tőlünk. Szóval van értelme mégtöbb pénzért ezt becserélni? Nekünk nincs. Másnak lehet más az értékrendje, de nem szeretem azt az általánosítást, hogy itthon nem lehet boldogulni, mert ez nem igaz.

Hol tartok? 25 évesen kezdtem pályakezdőként tragikus bérért. Lakótárssal laktam egy panel lakásban, ami egyébként nem volt rossz, mivel ismerőssel költöztem össze. Elég jól elszeparált szobák voltak, így ha nem akartunk, nem is találkoztunk gyakorlatilag. Arra pont jó volt, hogy a lakhatásra nem kellett sokat fizetnem, így a tragikus fizetésem mellett is tudtam picit félretenni mindig. Aztán a fizum roham léptekben nőni kezdett és megismertem a páromat, aki mostmár a férjem. Egy idő után összetettük a minimális önerőt a megtakarításainkból és vettünk egy lakást. Ma már egyben kitudnánk fizetni a hátralévő tőkét, de egyéb okokból nem akarjuk. Mindkettőnknek céges autója van, viszonylag új lakásban élünk, új bútorokkal, mindenre jut úgy, hogy marad is. Szóval kényelmesen elvagyunk, de mondjuk 4 éve ezt még nem mondhattam volna el.

Mára már önerőből (a férjem nélkül, hitellel) is tartanék a saját lakásnál, de kétségtelen, hogy párban könnyebb a helyzet.

Szüleim messze laknak, de az itthoni házukban élek. Élvezem ezt így, egyelőre még tanulok, ezerrel keresek melót, de nem kapok. A vírus miatt most pláne nehéz. Eleve Borsodról van szó, szóval itt eleve nincs munka, hát még most...

Jó szakmát tanulok, bízom benne, hogy suli után lesz munkám, hamarosan végzek. Hamarosan vizsgázom egyébként, a cél az lenne, hogy összegyűjsek annyi pénzt, hogy teljen egyetemre. Nyelvet is tanulok. a gimit már befejeztem. Hát, egyelőre nem vittem túl sokra.